Századok – 1908

Történeti irodalom - A kassai százéves egyházmegye történeti Névtára és Emlékkönyve I. II. köt. Ism. –y –s. 72

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. Nem kapjuk, még csak nagy vonásokkal vázolt rajzát sem az egyházmegye általános történetének ; az olvasó maga kénytelen azt megszerkeszteni. A kassai püspöki egyházmegye az egriből szakadt ki 1804-ben s három főesperesség került a kassai püspök kormányzata alá. A három főesperesség határai az alapításkor összeestek az egyházmegye részeit alkotó vármegyék határaival. Az egyesített Aba új-Torna vármegyének a régi Torna vármegyét alkotó része kezdettől fogva az esztergomi egyházmegye fenhatósága alá tartozott, az újvári esperesség pedig az 1323-ik évig a mai Sáros vármegye területére is kiterjedt s az említett évben vált ki belőle a tarczaíői vagy sárosi archidiaconatus, mint azt a munka egy elrejtett adatából megtudjuk. (I. köt. 428. 1.) A nagyobb vidéki központok : Bártfa, Eperjes, Kassa, Kis-Szeben fejlődése egymásra ütött ; ez még abból is kitűnik, hogy kezdetben a községben emelt parochialis templom védszentje került a város pecsétjébe, mint pl. Kis-Szeben pecsétjébe Keresztelő Szent János, Kassa pecsétjébe magyarországi Szent Erzsébet. Már korán fennállanak itt rendszerint a Szentlélekről nevezett templomok mellett a bélpoklosok számára emelt kórházak, természetein egyházi igazgatás, rectoratus alatt. A középkori egyházak gazdagságáról tanúskodik számos alapítvány, a templomok gazdag felszerelése s a faragott és festett oltárok sokasága, melyeket a felvidéknek a reformáczió idejében az evangelikuslutheránus egyház hívévé lett német lakossága a legtöbb községben megkímélt, míg a puritán Kálvint követő magyarság — pl. Abaujvár-megye és Zemplén délibb részein — megfosztotta minden ékességüktől a kezére került templomi épületeket. A katholikus restauratió a XVII-ik század hetvenes éveiben indult meg észrevehetőbben, azonban még a következő század negyvenes éveiben is tart a templomok visszafoglalása. Ez időtől kezdve mind bővebben folynak az egyes plébániák történeti adatai. A reformáczióról szóló adatok sem állanak a mai kutatás színvonalán. Luther hitvallását Henkel János nem Lőcséről plántálta át 1522-ben Kassára, hanem négy évvel később, a mohácsi csata évének tavaszán Budáról, egyenesen a királyi udvarból. Bártfára sem a német szellem hozta ; benne volt az a levegőben ; magyar emberek, katholikus papok voltak buzgó terjesztői. »Egyike volt ezeknek a szerencsétlen Dévai Biró Mátyás, a magyar Luther« — mint maga az itt tárgyalt emlékmű vallja. A felvidék kereskedői, tanulói, Bécset, Krakkót, Bolognát, Boroszlót keresték fel, a mely városok sohasem voltak a reformáczió góczpontjai. Bártfán a reformáczió még nem vethette