Századok – 1908
Értekezések - KARL LAJOS: Magyarország a lorrainei költészetben és hagyományban 769
MAGYARORSZÁG A LORRAINEI KÖLTÉSZETBEN ÉS HAGYOMÁNYBAN. 773 nek mondja ; idézi az ogrine alakot és Delboulle-ból 2 ) közöl 1527-iki szöveget. Dussieux etymologiája teljesen elavult, de Littré etymologiája sem állhat meg. A magyarok betöréseinek hagyományos emlékeit nem kereshetjük az ősrégi gyermekmesékben. A magyaroknak az ó-francziából ismeretes hongre neve megvan mint közfőnév az új franczia nyelvben, de a kereskedelem és ipar körébe tartozik. A magyar paripákat a legrégibb eposok már ismerik ; levéltári kutatások deríthetnék ki, milyen volt a kereskedelmi összeköttetés Magyarország és Francziaország között a középkorban. Az adatok feldolgozását eddig, tudomásom szerint, senki sem kísérelte meg. A nyelvben számos nyoma maradt. Hongre = herélt ló, ebben az értelemben Robert Estienne-nél 1549-ben ; ebből származott hongrer = herélni, hongreur = herélő (újabb képzés).3) Ugyanez a töve a hongrieur, hongroyeur (= tímár), hongroyer (= bőrt kikészíteni), hongroierie (= a timár boltja vagy műhelye) szavaknak. Egy harmadik szóban is él még : hongreline — térdig érő kabát, mely Trévoux szótára 4) szerint Magyarországból jutott Francziaországba ; az Akadémia szótára befogadta 1694-ben, elejtette 1798-ban. Mind a három fogalom és szó egymástól függetlenül hatolt a franczia nyelvbe s a magyar kereskedelem és ipar külföldi hatásáról tanúskodik. Dussieux 5 ) vetette fel a kérdést, a kalandok korából nem maradtak-e magyarok franczia területen, kiknek utódai ma is élnének ? Meglepő válasza : a Moselle département több falujában egy különös faj él, mely külsőben és nyelvben eltér Lotharingia többi lakosságától. Hüngar, Hongres, Honcks, de Hnidus, Zigenners nevek alatt is ismerik őket. Nyelvük elüt úgy a francziától, mint a magyartól ; pl. marr = kenyér, gand = víz, ') Gherardi : Thes. ital. VI. 630. 2) Deíboulle : Recueil de vieux mots. 3) Littré : Diet, de la langue française, 1883. és Darmsieter-Hatzfeld : Diet. gén. 4) Dictionnaire universel français et latin, vulgairement appelé dictionnaire de Trévoux. Paris, 1771. 8 k. in fol. Első kiadása 1704. 3 к. V. ö. J. Gh. Brunei: Manuel du libraire, II. 1838. 65. 5) V. ö. id. m. (1) 107. 108. 1.
