Századok – 1908

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben (Lukinich Imre) - 757

76 а TÁRCZA. eseményeket dramatizál, egy a szentek életéből, kettő pedig a társadalmi életből meríti tárgyát. Az előadások napja leginkább pünkösd szombatja s egy alkalommal szent Antal napja ; a legutolsó előadást 1841-ben tartották az iskola mellé épített színházban. A dolgozat irodalomtörténeti értékű. PRÓNAI ANTAL : A -piaristák színjátéka Pesten a XVIII. században. (Budapesti kegyes-rendi főgymn. Ért. 3—136. 11.) — A különlenyomatban is megjelent értékes dolgozatot folyóiratunk részletesen ismertette.1) PÉCSI OTTMÁK : Szemere Pál mint köüö és nyelvész. (Egri m. kir. áll. főreálisk. Ért. 3—30. 11.) — Szemere Pál (1785—1861) a nyelvújítás korának érdemes alakja, Kazinczy körének legtevékenyebb tagja volt ; még mestere Kazinczy sem tudott úgy buzdítani, lelkesíteni, annyi új irányt, új utat mutatni a törekvő tehetségek számára, mint Szemere. Fáy, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Toldy, Szalay László sok tekintetben hatása alatt állanak, sőt maga Kazinczy is oly nagyra becsüli, hogy iratait először hozzá küldi véleményadás, megbírálás végett. »Szemere és Kölcsey az a két ember, — úgymond Kazinczy — a kiknek Ítéletétől vakon függesztem fel mindenemet.« A szépen megírt dolgozat három részből áll. Az első Szemere Pál életével foglalkozik, főleg azokat az indító okokat ismertetvén, melyek Szemerét az irodalmi térre vezették ; a második Szemere Pált mint költőt jellemzi, végűi pedig nyelvészeti, jobban mondva nyelv-philosophusi munkásságáról értekezik. PINTÉR JENŐ : Petőfi, Sándor. (Jászberényi áll. főgymn. Ért, 3—16. 11.) — A szerző czélja Petőfi Sándor írói képének megrajzolása a tanuló ifjúság okulására ; nem szándéka »az eddig közforgalomban lévő« nézeteknek ellenkezőjét hirdetni, sem »a minden áron újatmondás kívánsága« nem kisértgeti, hanem fel akarja hívni az ifjúság figyelmét néhány olyan szempontra, mely Petőfi költészetének inegérthetését megkönnyíti. A dolgozat minden rövidsége mellett is tartalmas és figyelemreméltó terméke Petőfi-irodalmunknak. FARKAS PÁL : Adám és Luczifer az Ember Tragédiájában. (Balassagyarmati áll. főgymn. Ért. 3—20. 11.) — A szerző azon felfogásból indulván ki, hogy Adám az emberiségnek lelkesedését, idealismusát és szivét, Luczifer pedig az emberiségnek az idealismust kigúnyoló materialismusát és eszét képviseli, ennek a két ellentétes világfelfogásnak megnyilatkozásait keresi az Ember Tragédiá») Századok, 1908. 352. 1.