Századok – 1908

Történeti irodalom - Szolnok-Doboka vármegye monographiája; l. Kádár József. - Nunziaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abt. X. Bd. Ism. Áldásy Antal 63

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. lefoglalja. A curia a császár e szándékai ellen határozottan állást foglalt, és már-már úgy látszott, hogy ebben a kérdésben ki fog törni a harcz a két fejedelem között. Ekkor a véletlen segítségére jött a curiának. Az 1547 évi jan. 27 és 28-ika közti éjjelen meghalt VIII. Henrik angol király s most a curia egy külön rendkívüli követ elküldését határozta el. A curia terve volt úgy a császárt mint a franczia királyt felszólítani, hogy Angliát a római egyház hűségére visszatérítsék. További czélja volt a pápának e követség útján igazolni a curiának azt az eljárását, hogy a császári seregben szolgáló pápai csapatokat visszahívta. Valószínű, hogy a császárnak fentérintett pénzszerzési terve szintén közrejátszott a legátus kiküldésénél, a mint hogy az angol kérdés alkalmasint csak ürügy volt arra, hogy a császár figyelme más irányba tereitessék. E czélból küldetett Capodiferra bibornok Erancziaországba, Francesco Sfondrato bibornok pedig a császári udvarba. Ebbe az időbe (1547 márczius 11.) esik a tridenti zsinat áthelyezése Bolognába, a mely az ellentéteket a pápa és a császár között csak növelte. A császár a zsinat áthelyezésével életének egyik főczélját, a protestánsok visszatérítését a katholikus egyházba, látta veszélyeztetve, főleg most, midőn a sehmalkaldi háború szerencsés kimenetele folytán erre a helyzet kedvezőnek mutatkozott. Neheztelését és haragját a curiára nem is titkolta ; a bűnbak Verallo nuntius volt, kivel szemben Károly kíméletlenül éreztette haragját. Az 1547 február 2-iki kihallgatás a nuntius kudarczával végződött, a mennyiben a császár egyszerűen a faképnél hagyta őt és elhagyta a kihallgatási termet ; április 14-én pedig kijelentette, hogy a nuntiussal nem tárgyal és őt tanácsosaihoz utasította. A curia, a mely nem várta az ellentétek ily kiélesedését, most arra gondolt, hogy a császár haragját kiengesztelje. Belátta, hogy a zsinat áthelyezése Bolognába kiélesítette a helyzetet, hogy ez hiba volt tőle, és ezért utat és módot keresett arra, hogy azt jóvá tegye, a nélkül, hogy tekintélyét csorbítsa. Mindenekelőtt szükség volt egy oly emberre, a ki a curia és a császár közti ellentétek kiegyenlítését sikerrel megkísérthesse. Ezért határozta el a curia Verallo visszahívását és Sfondrato kiküldését, a mire az angol kérdés alkalmas okot szolgáltatott. A Sfondratonak adott utasítás az angol ügyről tesz kizárólag említést. Tulajdonképeni megbízatásáról Sfondratot a curia külön tájékoztatta. Meg volt bízva azzal, hogy a császárt a bolognai zsinat elismerésére bírja, vagy legalább arra, hogy a zsinat ellen ne lépjen fel. A kezdet nem sok jót igért. Sfondrato kihallgatása a császárnál kedvezőtlenül folyt le, a mi Sfondratot magát