Századok – 1908

Történeti irodalom - Vad Imre: Nemességi könyv. Ism. Dőry Ferencz 649

TÖRTÉNETI IRODALOM. 649 Nemességi könyv. Irta Ölyvedi Vad Imre. Szeged, 1907. Várnay L. kny. 8-r. 320 1. Kempelen Bélának A nemesség czímű kézikönyvét, melyet nemrég volt alkalmunk ismertetni,1

) a fenti czím alatt csakhamar hasonló tárgyú munka követte, mely a nemességgel összefüggő kérdéseket felölelve, különösen a nemességigazolás tekintetében akar olvasóinak útbaigazítással szolgálni. A szakbírálat kedvezően fogadta a művet, s mind anyagának bőségénél, mind tudományos értékénél fogva Marcziányi és Kempelen munkái fölé helyezte.2) Részünkről e kedvező véleményt nem oszthatjuk. Vad Imre könyve ugyanis nemcsak a tudomány magasabb követelményeit nem elégíti ki, hanem még a jó népszerű kézikönyv mértékét sem üti meg. Olyan író munkája, a ki kellő alapképzettség nélkül sok mindent rendszertelenül összeolvasott s most ezt a chaosszerű adattömeget kellő kritika nélkül tárja olvasói elé. A szerző tudományos képzettségének színvonalát mutatja pl. hogy a vezérek s az Árpádok korát illetőleg még mindig csak Horváth Mihály, Szabó Károly és Salamon Ferencz munkáinál tart, az újabbakat nem ismeri ; okleveleket a Székely Oklevéltáron és a Békésmegyei Oklevéltáron kívül egyáltalán nem használt ; jogi ismereteit a Corpus Juris és a Rendeletek Tára mellett egyedül a Fodor Ármin-féle Magyar magánjog-ból és Kmety Magyar közigazgatási jog cz. munkájából meríti, s egyéb forrásai között is — eltekintve a szakfolyóiratoktól, megyei monographiáktól, Nyáry és Bárczay Heraldikájától, Grünwald Béla és Asbóth. politikai műveitől — igen kevés szorosan tudományos munkát találunk. Ily gyenge készültség mellett tudományos eredményekről szó sem lehet, s nem lep meg, hogy lépten-nyomon az elemi ismeretekben való tájékozatlanság jeleire bukkanunk szerzőnknél. Pl. összetévesztve a jobbágy-felszabadítást (manumissio) a nemesítéssel, azt írja, hogy minden nemes embernek volt nemesítési joga (52. 1.) ; hogy »már III. Béla király uralkodása alatt tartattak megyei közgyűlések« (93.1.) ; hogy a vármegye alispánja már »ezer esztendős nemesi bíró« (109.1.) ; hogy »a magyar királyi udvari kanczellária már Szent István idejében is működött« (127.1.) ; hogy régebben a hiteles helyek állítottak ki nemesi bizonyítványokat, s e kötelezettségük 1723 körűi ment át a vármegyékre (95. 1.) stb. A nemesség eredetéről szóló fejtegetések pedig teljesen komolyság nélkül valók ; pl. midőn a nemesség ') Olv. Századok, 1907. 558. 1. 2) Olv. Turul, 1907. 206. 1.