Századok – 1908

Történeti irodalom - Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése. Ism. Kereszty István 563

565 TÖRTÉNETI IRODALOM. leírása. 13. Harrach József aesthetikus, korán elhalt, hivatott zenekritikus művészi formába öntött néhány népballadát. 14. Hesztrényi Áron jóval Haydnék és Mozarték. kora előtt, Hofecker (újabban Szentimrényi) magyar zenetörténetének tanusága szerint, egészséges modern zene-aesthetikai nézeteket hirdetett stb. stb. Sietek azonban megnyugtatni a szíves olvasót, hogy e hiányokra és még másokra is rájöttem ugyan a könyv befejező részét tevő név- és tárgymutató átnézésekor, de magának a könyv szövegének átolvasása meggyőzött róla, hogy e hiányok nagyobbrészt csak épen a mutatónak hiányai ; a könyv maga bámulatosan gazdag a sokoldalú adatokban ; meglátszik, hogy a szerző szereti tárgyát, nem kímélt semmi fáradságot, hogy évek hosszú sora alatt minden tudott forrásból személyesen merítsen s lehetőleg még új forrásokat is fedezzen fel. Tudományos művet anyaggyűjtő monographiák nélkül rendkívül nehéz írni ; és ha pl. Pálóczi Horváth Endre monographiája (Garda Samu könyve) jó szolgálatot tett is olykor, de a Tinódiról szóló (Csiky Jánostól) vagy a Hesztrényi Áronról írott monographia (Hofeckertől) mint kéziratok, Eabó elől teljesen el voltak zárva ; az Erkelről és Mosonyiról írott vékony könyvek pedig, id. Ábrányi Kornél dolgozatai, csak kevéssé járulhattak szerzőnk látókörének gazdagításához. És hol találhatná az ember érdemleges tárgyalását pl. a betyárnótáknak, vagy Egressy Béni, SimonfEy Kálmán, Szentirmay Elemér, Lányi Érnő s mások nemzeti zenei stílusának ? ! A napi sajtó egy-két kivételes jelenségül szolgáló méltatásának igazat adunk abban, hogy Fabó könyve, noha czímében csak szűk kört jelöl ki magának, voltaképen az egész magyar zene története ; és ez a feladat, főleg annak helyes megoldása, a művet nagyérdemű munkává teszi, melynek minden apró hibáját e helyen felsorolni, kicsinyesség volna. Mindenesetre élénkebben érezzük most a M. Tud. Akadémia, a kormány s az elegendő tőkével rendelkező egyéb tényezők közönbösségét, melylyel Thewrewk Emil nagyfontosságú és nagyérdekű alapvető fejtegetéseit (A magyar zene tudományos tárgyalása. Akad. Ért. 1892.) írott malasztnak hagyták, a helyett, hogy zenei codexeinket és ősnyomtatványainkat összegyűjtötték és kiadták volna. Annál dicséretesebb Fabónak a forrásokig hatoló s rendszerint eredetiből merítő munkássága. Nagy hiba — a szöveg tárgy- és névmutatójának csonkasága mellett — a nagy számmal közölt zenei (kóta) példa- és képmellékletek jegyzékének és sokszor forrásuk megnevezésének hiánya. Ennek a jegyzéknek összeállítása a mélyebben érdeklődő olvasónak igen nagy fáradságába kerülne. De ez, valamint a