Századok – 1908

Történeti irodalom - Horánszky Lajos: Bacsányi János és kora. Ism. Gálos Rezső 557

560 TÖRTÉNETI IRODALOM. pedig rnár azt írja, hogy Rákóczi és Bercsényi hitegetésekkel, csalárd Ígéretekkel lázították fel a népet. És mégis, elismerést is érdemel : mert a béke megkötése után is közreműködött az ország rendezésében, és talán az egyedüli volt, a ki néhanap jóval későbben is szót emelt az elnyomott nép érdekében. Csak annyit mondhatunk tehát róla, hogy önző volt, meg hogy a viszonyok megváltozása után bécsi szemüvegen át nézte és a béke művelődési hasznának világításán át látta, talán materialistikus fölfogással is ítélte meg Rákóczi szabadságharczát. *) Mert művelődés tekintetében valóban fölvirágzott az ország. Bejöttek és tanítottak a piaristák, a rend legkiválóbbjai, és előkészítették Magyarországon a talajt az irodalom renaissanceára csakúgy, mint Bessenyeiék Bécsből tették. Az ő nyomukban indulnak meg az úttörés bajnokai, köztük Bacsányi. Ez a kerekded, adataiban néhol talán téves, de élvezetes, szépen megrajzolt bevezetés (a melynek stílusát bántóan szakítja meg egy-egy germanizmus, vagy az olyan feljáró kísértet, mint az 57. lapon az irodalmár szó !) kitűnően készíti elő a XVIII. század nyolczvanas-kilenczvenes éveinek képét ; sajnos, ez utóbbiakat röviden szintén magában foglalja, és mivel két lapon (57—58. 11.) végez velük, kizökken a megkezdett szélességű útvágásból. Ismételjük, Bacsányi a Magyar Muzeum korának egyik vezető alakja, s csak a Martinovits-per lefolyásáig terjedő évtized lehet irodalmunkban az ő kora, de ez sem teljes joggal. Horánszky, mivel erről a korról kevés újat tud mondani, két rövid fejezetben {Ifjú évek. — A Muzeum kora. 65—84. 1. — Bacsányi és a magyar forradalmárok. 87—99. 11.) végez vele. Éőforrásának, Szinnyei könyvének adatait az osztr. belügyminisztérium néhány levéltári, illetőleg jegyzőkönyvi adatával kiegészíti ugyan (a gymnasista-évekről, szülőföldjéről, az Orczy-háznál töltött időről), és Éraknói nyomán indulva, de lélektanilag is, elemzi Bacsányinak a Martinovits-ügyben való szereplését, — de kassai szerepléséről, kortársaihoz való viszonyáról mélységesen hallgat. Csak akkor jő elemébe, mikor Bacsányi már osztrák földön, a kufsteini börtönben van, mikor szenvedései elkezdődnek. Még leghívebb barátját, Szentjóbi Szabó Lászlót siratja Bacsányi, mikor Maret-val, ankésőbbi bassanoi herczeggel megismerkedik, a kivel való barátságának révén utóbb a Napoleon kiáltványa fordításának gyanújába keveredik. És kiszabadulva ') A szécsényi gyűlésen résztvettek sora bizonyítja, hogy nem Telekessy az egyetlen főpap, a ki érzésben a kuruczokkal tart, — mint Horánszky véli. (V. ö. Márki: Rákóczi, I. 441. stb.) Hiszen az eskümintát is Pethes András cz. püspök olvasta föl. (U. o. 443. 1,)