Századok – 1908

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Meszleny Benedek - II. bef. közl. 540

MESZLENY BENEDEK. 549 ségétől, kik »öreg emberségök vénsége miatt« szükségben vannak, nem helyhez tartozó, hanem régi őstől maradott guari földjüket »harmincz ezüst jó nyomású talléron és 5 forint elkelendő pénzen, mely in toto a mostani folyása szerint a pénznek teszen 50 magyar forintot.«1

) Itt-ott vannak azonban még egyéb szerzeményei is, egyes házhelyekből, jobbágy telkekből a maga részei kiegészítésére szolgáló vételei, melyek a birtokegyesítést segítik elő. Sőt a régi próbát is megkísérli ennek a megvalósítására. Mikor Szelestey János fiági örökös, Szelestey György pedig fi- és leányági örökös nélkül meghaltak, két más kérelmezővel a felséghez fordúl, hogy hűséges szolgálataik jutalmáúl megkaphassák ezek hagyatékát, melyet Felsőszelestén két jobbágyhely, nemesi kúria, zsellér-nép, Szentgyörgyön malom, hegyjog, jobbágyság, zsellérség tett ki.2

) Az új király, I. Lipót teljesítette a kérelmet, mikor azonban a birtokba iktatásra került a sor, a Szelesteyek, Guaryak, arra hivatkozva, hogy ezeket a jószágokat az elhunytak nekik vallották be, óvástétellel tiltakoztak a bevezetés ellen. Ezt a bevallást 1657 deczemberéig elő kellett volna mutatniok, de nem is próbálták meg, hogy a maguk igazát megbizonyítsák. E miatt az adományosok panaszára és kérelmére Lipót király meghagyta gróf Nádasdy Ferencz országbírónak, hogy röviden idézze maga elé a tiltakozó feleket, s ha nem tudják igazolni, hogy ama javak valóban hozzájok tartoznak, el kell tőlük venni s az adományosok javára végre kell hajtani a birtokba iktatást. Mi lett a végeredmény, nem tudjuk ; azonban aligha kedvezett Meszlenynek és társainak.3) Mialatt ezek a birtokügyek elfoglalták, lebonyolításukkal vesződött, nevezetes évfordulóhoz jutott Meszleny : 1656 tavaszán tízéves alispánságát ünnepelhette ; sőt valamicskével túl is volt rajta. Ennek azonban csak az lesz az oka, hogy állásától nem válhatott meg tüstént, a mint lemondott. Mert egyébként számon tartotta a hosszas megyei szolgálatot s immár rajta volt, hogy búcsút mondjon az alispánságnak s vele a közpályának.1) Számot szokott ő vetni magával mindannyiszor, ha valami fordulóponthoz jutott, s bizonyára megtette most is. Ha visszatekintett hosszas alispánkodására, valami fontosabb, szélesebb 0 ü. o. 1427. sz. 2) U. o. 1523. sz. 3) Guary-levéltár, 1778. sz. Nem számítva, hogy Meszleny Benedek iratai közt egy sincs, mely a beiktatást bizonyítaná, maga az a körülmény is a mellett szól, hogy a Szelesteyek és Guaryak később mégis tudtak fölmutatni nekik igazat adó írásokat, hogy magának Lipótnak ez a Nádasdyhoz intézett rendelete csupán másolatban maradt meg, sőt a keltezését már érdemesnek sem tartották följegyezni. ') V. ö. u. o. 1498. 1792. 1901. sz.