Századok – 1908

Történeti irodalom - Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Ism. Dőry Ferencz 426

TÖRTÉNETI IRODALOM. 431 Belsőnek, hol Külsőnek mondják. Közép-Szolnok megye a magyar hatóságoknak Belső, az erdélyieknek Külső volt, s a Közép-Szolnok név csak a XV. század elején jön használatba, mikor Külső-Szolnok alatt már a Tisza-menti Szolnokot értik. Ha Gábor Gyula mindezt tudta volna, nem lett volna oka csodálkozni azon,, hogy a Közép-Szolnok megyei Szarvadon Külső-Szolnok megye tait sedriát, s óvakodott volna attól, hogy tévedéssel vádolja Barabást azért, mert a Teleki-Oklevéltárban *) Bernolthi Pált 1370-ben Közép-Szolnok-megyei alispánnak írta. Magunk is azt hiszsziik ugyan, hogy a rongált oklevélnek ezen helyén : »vicecomes et iudices nobilium comitatm de Zolnuk m.... « az m betű nem a mediocri, hanem a memorie commendamus szavak kezdete ; de hogy ezt az oklevelet, valamint a 160. és 161. lapokon u. o. közölteket Közép, nem pedig Belső-Szolnok megye hatósága állította ki, az oklevelek keltéből s a bennük előforduló hely- és személynevekből világosan kitűnik. A munka egyik legzavarosabb része a megyei ispánról (főispán) szóló fejezet, mely tele van ellenmondásokkal. így pl. kifogásolja a főispán elnevezést, mert e korban még nincs alispán ; a vicecomes csak helyettese a megyei ispánnak. Ennélfogva szabatosabbnak tartja az egyszerű megyei ispán és helyettes ispán elnevezéseket (46. 1.), de a mellett folyton fő- és alispánt emleget. Egy helyen azt mondja, hogy »a főispánság korunkban még nem hivatal« (60. 1.), de azért beszél a főispáni hivatal alakulásáról (58. 1.), a főispáni hivatal javadalmazásáról s a főispáni hivatalban szerzett érdemek jutalmazásáról. (72. 1.) Egyrészt azt írja, hogy »a megye első tisztviselője az ispán« (46. 1.), majd hogy »a főispán. . . a király tisztviselője lévén a megyében, ebbeli minőségéből folyik hivatali hatásköre is. A főispán a megyében a királyi felség személyesítő je s az ő kezéhez teljesítették a megyék nemeseit kötelezett (sic) szolgálmányokat.« (67. 1.) Másrészt azonban azt vitatja, hogy a főispán — kivételes esetektől eltekintve'—nem volt tényleg közigazgatási tisztviselőr sőt nem is lehetett, mert gyakran több megyének volt közös főispánja, vagy pedig a főispán más országos vagy udvari méltóságot is töltött be ; hanem a főispánsággal elvileg összekötött közigazgatási és igazságszolgáltatási teendőket a helyettes ispán (vicecomes) végezte. A főispán csak viselte a nevet s húzta a jövedelmet. (61.1.) Gábor Gyula egész nyíltan ki is mondja (72.1.), hogy »tulajdonképen a főispáni tisztség nem egyéb, mint javadalmazása bizonyos szolgálatoknak és érdemeknek« s hogy »a megyei administratiót nem gondolta hozzá a király a főispáni méltóság •) Első köt. 166. 1.