Századok – 1908

Történeti irodalom - Sörös Pongrácz: Jerosini Brodarics István 1471–1539. Ism. –i –r. 347

350 TÖRTÉNETI IRODALOM. jóindulatát, és a János-párti püspököket, köztük Brodaricsot is megerősíti, sőt az ezért járó díjakról is lemond, hogy azokat a magyarországi végvárak szükségleteire fordítsák. (142. 1.) Az élemedett korú Brodarics a harminczas évek eleje óta sokat betegeskedett. Végre a köszvény teljesen kimeríté az aggastyánt s az erényes és nagytudományú püspök 1539 nov. 17-én Váczott elhalt. (145. 1.) Sörös Pongrácz ügyes tollal, élvezetes magyarsággal írta meg művét. Az életrajz kétségen kívül legteljesebb a Brodaricsról eddig kiadott feldolgozások közt. A szerző több téves vagy ismeretlen adat helyesbítésével, illetőleg napfényre hozásával tudományos értékű munkát végzett. De e tagadhatatlan és elismerést érdemlő tulajdonsága mellett hézagok, sőt tévedések is vannak művében. Igen röviden végez a Brodarics családnak Istvánt megelőző történetével. Pedig, ha már eredeti oklevélanyag nem támogatná is munkájában, a már kiadott oklevéltárak is nyújtanának e részben némi felvilágosítást. Meglepő, hogy a szerző, ki a már kiadott oklevélgyűjtemények felhasználásánál oly körültekintő, a horvátországi történet egyik legkiválóbb forrásgyűjteményét (Monum. Hist. Zagrab.) teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem feltétlen követelés az, hogy ha valaki életrajzot ír, az illető család történetével is foglalkozzék ; de Sörös visszapillant a család múltjára és kételkedve beszél oly dolgokról, a melyekről, ha egy kis figyelmet fordít a forrásokra, határozottabban beszélhetne. Czímertanilag legalább is nem tudományos eljárás a czímeralakokból mesét költeni. Tehát a történetírónak sem szabad a czímer-alakok helyzetét történeti adatnak felhasználni, csak abban az esetben, ha a czímeres levél eredetijét (vagy megbízható másolatát) ismerjük és az oklevél magyarázatát adja a czímer-alakoknak s elhelyezésöknek. Már e miatt is figyelemmel el kellett volna olvasnia szerzőnknek Brodarics czímerbővítő levelét, de el kellett volna olvasnia hőse élete történetére való tekintettel is. Ha ezt teszi, nem kell vala a beszéd feltételes módjához folyamodnia, mert az oklevél határozottan megmondja, hogy a magasból alászálló és az örökzöld babérkoszorút mintegy a harczos fejére tevő holló annak a kifejezésére bővíti meg a czímert, hogy »te (t. i. István) családodnak, mely nem véletlen folytán, hanem hadi érdemeiért és ama tengeren való áthajózás alkalmával érdemelte ki az előbbi kitüntetést, ezt az új ékességet juttattad, s ez által hadi érdemeit tanulságoddal és tudományoddal ékesítetted.« !) ") ..... . corvum videlicet de sublimi advolantem, coronam lauri sempervirentis, quasi capiti illius bellatoris imponendam, rostro afleren-