Századok – 1908
Értekezések - BAJZA JÓZSEF: Bajza József mint történetíró 289
BAJZA JÓZSEF MIXT TÖRTÉNETÍRÓ. 297 szen el kellett maradnia.1 ) Még így is sok kifogás emelkedett a két kötet ellen. »Az emberi művelődés történetei, melyeket a jeles Kolb után a Történeti Könyvtárban tavaly közlöttem, s melyért a sötétség fiai, kivált a katholikus papság átkot kiált rám .... sok jó politikai eszmét foglal magában. Ezért van oly jó kelete és ezért zúdult fel a fekete sereg« — írja Wesselényinek. (VI. 439.) Ez egyszer igaza volt a fekete seregnek. Kolb műve kiváló alkotás, a maga komor színezésében is lebilincselő olvasmány, telve meglepő eszmékkel és termékenyítő gondolatokkal, de nagyon egyoldalú, nagyon elfogult, nagyon igazságtalan munka. Példáúl a mohamedanismust nagy emphasissal dicsőíti a keresztyénséggel szemben. Nem érti meg a keresztyénség óriási kulturjelentőségét, a kath.olicism.us világtörténeti hivatását. Fényes tehetségű ember írja meg itt az emberiség fejlődésének történetét, de határozottan pártszempontokból. Kolb hatása megérzik Bajza világtörténetén is, de élessége mindenütt enyhítve van, zord felfogása szelídítve. Ez a Világtörténet Bajza legnagyobb történeti könyve. Négy nagy kötetre volt tervezve, de csak az ó-kor jelent meg belőle 930 lapon (1847). Ha közbe nem jön a szabadságharcz és a munka befejezést nyer, mind népszerűség, mind érték tekintetében méltó társa lett volna Horváth Mihály magyar történetének. Egymás után megjelenő füzeteit a közönség elkapkodta. Több mint ezer példány kelt belőle el, a mi magát a szerzőt is meglepte. (III. 389.) A sajtó mint fontos irodalmi eseményt üdvözölte és a munka folyamát folyton figyelemmel kísérte.2) Az általános elismerésből ugyancsak kirítt egy pár kárhoztató hang. Egy névtelen és Palkovics Antal megtámadják Bajzát a Budapesti Híradóban. (1847. 604—610. és 641—667. sz. V. ö. III. 388.) Kimutatják Bajza néhány tévedését és ingadozását, de, a mi ennél sokkal súlyosabb, plágiummal vádolják. Szerintök Bajza szolgailag másolja a Schlosser-Kriegkféle híres német világtörténetet, itt-ott Müller Jánostól, Rottecktől és Heerentől ') Az emberi művelődés történetei, II. 91. •) Legszebben és legalaposabban Péczely József írt róla a Budapesti Híradóban, 1846. 365—370. sz.
