Századok – 1908

Értekezések - BAJZA JÓZSEF: Bajza József mint történetíró 289

BAJZA JÓZSEF MINT TÖRTÉNETÍRÓ.*) Ha Bajza József írói működését korszakokra kívánnék osztani, a szerint, hogy főleg mily irányban munkálkodott pályája különböző phasisaiban, talán három szakaszt lehetne megállapítanunk : a költőit (1828-ig), a kritikusit (1843-ig) és a történetíróit. Igazi irodalomtörténeti jelentősége az első két időszaknak, különösen a másodiknak van. Ez időben Bajza megszerezte az irodalmi vezérséget, mint költő a legkedveltebbek egyike lett, mint kritikus páratlan tekintélyre tett szert. Történeti művei sem érték, sem hatás tekintetében nem versenyezhetnek verseivel és bírálataival, de buzgó, szorgalmas munkálkodása a történetírás mezején is számot tesz. A történelem szeretetét az atyai házból hozta magával. Apjának nagy jártassága volt a latin irodalomban s ő maga adta fia kezébe Liviust és Cicerót. A fiatal Bajza komolyan belemélyedt a classikusok tanulmányozásába, s annyira belehatolt a római világ ismeretébe, hogy Toldyt egészen meglepte a dolog. Liviust különösen megszerette. Mint Goethe, úgy Livius is mindvégig állandó olvasmánya volt. A szabadságharcz bukása után, lelki életének bomlása idején, Goethe olvasgatásában és Livius fordítgatásában keresett enyhülést. Valamennyi történeti iratán megérzik Livius hatása. Ugyanaz a komoly, emelkedett szellem, gondos és művészi előadás található nála, de egyszersmind a mélyebb philosophiai felfogás hiánya, az idealizálásra való hajlandóság és fogyatékos kritika is. Mindketten az élet mesterének tartották a történelmet és néha nagyon is világosan éreztetik, hogy nem annyira az események, mint a belőlük *) Halála ötvenedik évfordulója emlékére felolvastatott a M. Történelmi Társulat 1908. jan. 16-án tartott vál. ülésében. SZÁZADOK. 1908. IV. FÜZET. 19