Századok – 1908

Tárcza - Kárffy Ödön: Tinódi Sebestyén halála 273

274 TÁRCZA. gatása közben, annak a férfiúnak egy levelét, a ki ott állott Tinódi halálos ágyánál, a ki megadta a költőnek a végső tisztességet, és •elkísérte utolsó örök útjára. A levél visszavezet Tinódi régi pártfogójának,^ Nádasdy Tamás nádornak udvarába Sárvárra, a hol Tinódi már Enyingi Török Bálint rabságba esése után is pihenőre talált. Ez a főúri udvar volt az akkori Magyarország szellemi központja. Itt döntöttek országos kérdésekben, ide kapcsolódik az akkori magyar közélet minden szála, és a kornak alig akad oly számbavehető fia, ki egyszermásszor meg ne fordult volna Sárvárott, vagy annak urával levelet ne váltott volna. És minden országos gondja mellett is talált a nádor annyi időt, hogy rengeteg uradalmainak még legsprólékosabb gazdasági kérdéseivel is foglalkozzék, hogy a sárvári iskolát, sárszigeti könyvnyomdát gondozza, külföldi tudósokkal levelezzen, sőt házában még a zenét is istápolja. Erre vall egy Bécsben, 1538-ban kelt levele, melyben a nádornénak lant-húrt küld és igéri, hogy »az lanthot is hamar nap« megküldi. A nádor bizonyára jó szívvel hallgatta Tinódi vitézi énekeit, de nem puszta kedvtelésből pártolta a lantos költőt. Egyszerű melódiáiból, keresetlen szavaiból, melyeket megértett, átérzett a várkapitány, a hajdú, a lovas vitéz egyaránt, ő is kiérezte a forró hazaszeretet lelkesítő szózatát, melynek viszhangja ma is megkapja szívünket, s a költő elragadó hatással lehetett kortársaira közvetetlenségével és őszinteségével. Nádasdy emberismerete felhasználta Tinódi énekeinek ezt a megbecsülhetetlen erejét, a mit még fokozott a lantosnak hazájáért szenvedett sebe. Nádasdy buzdította szóval, segítette pénzzel, az ő tanácsára ajánlja krónikáját Ferdinándnak, s talán az ő közbenjárására kapta Tinódi a királyi elismerést, a czímeres nemeslevelet is. Mi sem természetesebb, mint hogy a nádor körében töltött idő nyomot hagyott a költő lelkében, és könnyen érthető, hogy kassai nyugalmas otthonából, a kicsiny látókörű polgári környezetből visszavágyott a nádor mozgalmas életű udvarába, a hol megbízható, bő forrásból meríthetett új lelkesedést, a hol a változó hadi szerencse gyorsan szálló híre új éneket adhatott ajakára. Az a föntebb említett pár sornyi levél — egyetlen, de megbízható tudósítás Tinódi haláláról — Sárvárott kelt s a távollevő Nádasdyhoz szól. írója Pernezyth-nek írja magát, következetesen elhallgatva keresztnevét abban a kilenczvenegy levélben, a melyet 1531— 1559 közt intézett a nádorhoz. Nádasdy környezetében két Pernezyth nevű hívével találkozunk. Az egyik György, kihez a nádor 1530-ban mint beregszászi tisztjéhez (officialis) ír, és a kit 1531—1549-ben »frater charissime« megszólítással tüntet ki. Ennek a Györgynek Sárvárott bírt házát