Századok – 1908

Történeti irodalom - Connert János: A székelyek alkotmányának históriája különösen a XVI. és XVII. században. Ism. H. 267

•270 TÖRTÉNETI IRODALOM. magyar királyok idejében élvezett jogok és kiváltságok közé tartozott, — bővebben igazolni fölösleges. A harmadik rend jogainak, kiváltságainak visszaszerzése mélyreható változásokat idézett a Székelyföld gazdasági viszonyaiban elő, a mennyiben a székely nemességet 1562 után nyert birtokaitól és jobbágyaitól igen nagy részben megfosztotta. A nemesség ebbe nehezen is nyugodott bele. Meg is próbálta az idők kerekének visszafordítását, de hasztalan. A székely szabadosoknak a jobbágyságba való visszahelyezése a nemesség jámbor óhajtása maradt örökre. Itt megemlítem, hogy Udvarhely, Bardocz, Csik-Gyergyó és Orbai székek szabad székelyeiből egy újabb kiváltságos rend támadt a XVII. században — vagy még azelőtt, de erre okleveles bizonyítékaink még nincsenek — t. i. a solymárok rendje, világos jeléül annak, hogy az erdélyieknek a fejedelmek korában kedvencz időtöltése volt a solvmászás is. Igen tanulságosak Connertnek a székely nemzet két első rendjéről szóló fejtegetései is. összefoglaló képét adják a két rend fejlődésének. Megszakítás nélkül ugyanazon jogokkal és kiváltságokkal éltek a XVII. században is, a melyekkel kimutathatólag addig is éltek. Mellőzve a nemességről szóló fejezet ismertetését, egypár sorban a lófő-rend közjogi állását igyekszem Connert nyomán megvilágítani. János Zsigmond adományleveleiből tudjuk, hogy a lófőket a XVI. században az egy telkes nemesekkel, vagy a mint még a XIX. században is mondták : az egyházi nemességgel egyenlő rangúaknak tartották. Ez az állapot a XVII. században sem változott. Csak egy példát hozok fel ennek az állításnak bebizonyítására. Külön követeket küldenek az országgyűlésekre, a pixidarius-rend külön követeivel együtt. Ebből a lófőket és gyalogokat a nemesség módjára egyformán megillető egyetlen kiváltságból is világos, hogy a székely nemesi rend mellett a lófő és gyalogrendű székelységben sem valami alsóbbrangú és rendű, hanem az országossal egyenlő jogokat és kiváltságokat élvező nemességgel van dolgunk. Az a rangosztály, melyet Connert 1730-ból említ, hogy »vannak a székelyek közt bárók, nemesek, grófok, kiket regalistáknak neveznek s kiket a király hív meg az országgyűlésre« — a XVIII. században keletkezett s Erdélynek a Habsburgok uralma alá jutásával szakadt a székelység nyakába. Grófság, báróság 1691 előtt ismeretlen fogalmak voltak a Székelyföldön. Igaz, hogy Apafi Mihály külön kezdte volt hívogatni egyik-másik kiválóbb székely főrendű embert az országgyűlésre, de a nemzet mindannyiszor jogainak, kiváltságainak