Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDUÁLIS ÉS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 211 szik kimutatni, hogy miféle külső körülmények vezették Marxot és követőit arra, hogy a gazdasági tényezőkre ilyen kizárólagos súlyt helyezzenek.1

) A kornak, melyben az elmélet keletkezett, erősen oekonomikus irányában, a hegeli idealismus ellen irányuló természetes ellenhatásban, a tudományoknak mindent egy alapra visszavezető törekvésében stb. keresik magyarázatát az egyoldalú materialismusnak. Pedig hát a collectiv sociologia és a történelmi materialismus szoros kapcsolatát nem kell ilyen külső okokban keresnünk, mert a külső összefüggés is könnyen kimutatható közöttük. A materialis és a socialistikus felfogás kapcsolata t. i. épen nem véletlen, esetleges, hanem nagyon is szükségszerű. A collectiv felfogás szinte megköveteli, hogy a súly a materialis erőkre essék. Természetes ugyanis, hogy »a hol a történelem egész tartalmát a tömegek mozgalmai töltik ki, ott a. történelem mozgató erőinek azok a motivumok fognak látszani, a melyek a tömegnek minden egyes tagjában kimutathatók : a közvetlen életnek productiója és reproductiója« 2

) vagyis az önfentartásnak s a fajfentartásnak primitiv ösztönei. Mert másfele, egyéb természetű motivumok ugyan nemcsak az egyénben, hanem egyes csoportokban is találhatók, sőt dominálok is lehetnek, — ezt még maga a materialismus sem akarja kétségbe vonni, —de mindenütt, minden tömegben s a tömegnek minden tagjában egyaránt és kivétel nélkül csakis ezek a primitiv ösztönök lesznek kimutathatók.3) Minthogy pedig ezek a primitiv erők, nevezetesen pedig az önfentartási ösztön, a gazdasági viszonyok alakulataiban nyilatkoznak, természetes, hogy a collectiv felfogás ezekben a gazdasági viszonyokban keresi az emberiség történetének legfőbb mozgató erejét. A tömegekre helyezvén a kizárólagos súlyt, a tömegnek minden egyes tagjára ható gazdasági erőknek is kizá*) Lásd erre vonatkozólag pl. Barth id. m. 347. és köv. 11. Hogy a sociologia tényleg ellene fordult már a történelmi materialismus túlzásainak, erre vonatkozólag olv. pl. Jászi : A tört. materialismus állambölcselete, 7. és köv. 11. 2) Simmel id. m. 63. 1. 3) Maga Barth is, mint fentebb láttuk, a természet elleni közös harczban s a létért való küzdelemben keresi az emberi társaságokat egybekötő kapcsot. Tehát ő sem térhet ki a logikai következetesség elől, habár el akar fordulni a materialismustól. 14*