Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

204 SZENTPÉTER Y IMRE. Ezekben a személyekhez nem fűződő tényezőkben tehát collectiv erők működnek, ámbár végelemzésben, öntudatlanul ugyan, de mégis ezek is egyéni eredetűek. Viszont pedig az is bizonyos, hogy senki sincs, a ki a közvéleménynek vagy kora felfogásának, a társadalmi felfogásnak hatása alól teljesen ki tudná magát vonni. Mindenki a tömegnek, illetőleg azon társadalomnak hatása alatt áll, a melynek ő is tagja. E tekintetben nincs különbség a legszürkébb egyén s a legkiválóbb hős között. Azoknak a történeti eseményeknek létrehozásában, a melyek közönségesen egy-egy embernek a nevéhez fűződnek, a collectiv erőknek is mindig van szerepök. Magára hagyatva sem Julius Caesar, sem Napoleon, sem más nem tudta volna elérni, a mit a tömeg élén elérnie sikerült, s Waterloo vagy Pharsalus eseményeinek végeredményeiből a legutolsó katona is méltán kérhet valamicske részt. Jól tudjuk azt is, főleg Taine vizsgálatai óta, hogy a környezetnek s az egyént körülvevő viszonyoknak szinte kiszámíthatatlan hatásuk van az egyéni gondolkozásnak s az egyéni tetteknek irányítására. Julius Caesartól Napoleonig s előttük és utánuk is minden történeti személy tetteinek létrejöttében a környező viszonyok elsőrendű erőkként szerepelnek azon erők között, a melyeknek eredőjét az illető személy tetteiben látjuk. Ezek között a környező viszonyok között első helyen áll annak a tömegnek, annak a társaságnak vagy társadalomnak a felfogása, —• nevezzük ezt közvéleménynek, tömegakaratnak vagy bárminek, — a melyhez az illető történeti személy tartozik s a melynek tagja maga is. De vájjon azt jelenti-e most már ez, hogy e szerint az egyénnek egyáltalában nincs is szerepe a történeti események alakításában ? Azt hiszszük, hogy a legnagyobbfokű túlzás nélkül, sőt a tényállásnak teljes félreismerése nélkül semmikép sem lehet ezt állítani. Mindenekelőtt bizonyos, hogy a közvélemény is egyeseknek a véleményéből alakúi, a mint a tömeg is egyénekből áll. Tehát legalább ennyiben nem lehet kétségbevonni az egyénnek, az egyéni véleménynek és akaratnak létezését. Igen, de — mondja a collectivismus — az egyéni akarat csakis akkor érvényesülhet, ha iránya a tömeg akaratának iránya-