Századok – 1908
Tárcza - Angyal Dávid: Kurucz virágénekek Thökölyről 175
TÁKCZA. 175 nyomán ábrázolják.1 ) A miniature háromnegyed nagyságú mellképben jobbról mutatja Báthory Zsigmondot ; fején kucsma, vállán vörös köpeny és mellén az aranygyapjas rendjel ; a háttér kék. A kép lemásolása és kiadása a magyar ikonographai irodalmat egy új adattal gazdagítaná és az összehasonlítás talán eredetére is rávezetne. A kiállítás szervezése és a kiválóan gondos katalógus szerkesztése a Marcel Henrik elnöklete alatt összeállított bizottság, főkép Courtoin Ferencz, Marchai P. és Conderc Camill tisztviselők érdeme volt, a kik hazai könyvtárainknak is utánzásra való példát mutattak. KARL LAJOS. KURUCZ VIRÁGÉNEKEK THÖKÖLYRŐL. Ily czímen Kanyaró Ferencz két költeményt közölt a Századok 1907-iki évfolyamának 618. és köv. lapjain. E két költemény Cserei írásában maradt reánk ; a közlő szerint az egyikben »virágének módjára énekli meg a hontalan bujdosó kurucz fejedelem szerelmét Magyarország iránt ; a válaszban viszont az ország köti le örökre hív szerelmét.« Tehát allegorikus kurucz virágénekekkel volna dolgunk. Mi azt hiszszük, hogy a két költemény helyes megértése czéljából először is el kell távolítanunk az allegoriai magyarázatot. Az első ének világos. A versfőkben olvashatjuk : Emericus Tököli scripsit. Thököly panaszolja keserves bujdosását ; panaszkodik Magyarország állapota miatt, de leginkább azt a vágyát fejezi ki, hogy egyesüljön »szerelmével«. Panaszom úgy mégis talám könnyebbednék, Édes szívem, veled ha együtt lehetnék. Kívánságom szerént véled múlathatnék : Nagy keserűségen nyögés úgy megszűnnék. E strófában van kifejezve a költeménynek fő gondolata. És vájjon ki az az »édes szívem«, a kivel így szeretne egyesülni Thököly ? Talán Magyarország ? Az országos állapotokról elég nyiltan s allegorikus czélzás nélkül beszél a vers. Tekintetes urak, kik német császárnak Hamar engedétek, mint fő királytoknak, Jaj lészen végtire gyenge csontotoknak, Mert soha életben nyugodni nem hadnak ! Ezt értjük allegória nélkül is. Itt Magyarországról van szó, a nélkül, hogy az ország a vágyakozó szerelem tárgyának volna föltüntetve. ') Acsády id. m. II. 231. 1. — Szilágyi id. m. V. 501. I. — Szalay-Baróti id. m. III. 142. 1.
