Századok – 1908

Történeti irodalom - Bodor Aladár: Döbrentei Gábor erdélyi szereplése. Ism. Gálos Rezső 162

TÖKTÉKETI IRODALOM. 163 addig az időig, mikor 1820-ban Pestre költözik. Az öszbenyomást kissé megzavarja a sok sajtóhiba ; valósággal a szerző írói hitelét rontja, mikor azt olvassuk, hogy »Klotschtól és Poetiktől aesthetikát hallgat«, s csak forrása (Toldy Ferencz összes múvei, IV. köt. 108.) világosítja föl az olvasót, hogy Poelitz-TŐ\ van szó. De már a »galantéril-áruk« németes, nálunk, sajnos, elterjedt elnevezésnek ismeretében igazi Leiter Jakabnak látszik, ha a »galanteriesta Filtsch és Guttmann könyvkötőkéről szól. Adatai egészben véve pontosak. Döbrentei születése évét 1786-ról (Toldy, Beöthy) 1785-re igazítja helyre ; születése napját deczember 5-re teszi. Egyik kritikusa (E.Ph.K. XXXI. 952.) ezt az adatot az anyakönyv szerint deczember l-re helyesbíti ; hozzá kell azonban tennünk, hogy ugyanezt már Váczy János is megtette a Képes Irodalomtörténet új kiadásában. (I. 804.) — Kis János Flóra cz. folyóirata nem folyóiratnak indult, mint Bodor mondja (6. 1.), hanem almanachnak, s e vállalkozása nem maradt félben, mert 1803—1806-ig négy kötet megjelent belőle. Csak ennek megszűnte után, mikor közben Kazinczy is kiszabadult, gondol Kis János »hónapos írás« megindítására. — Döbrenteinek 1808-ban a széptudományokról levelekben írt, elveszett Raphael czímű értekezéséről az a véleményünk, hogy az, ha nem is Schillernek az idősb Körnerrel írt hasonló értekezése magyarul, de mindenesetre annak hatása alatt készült, -r— a mint hogy Macbeth-fordítása is valószínűleg Schiller átdolgozásának magyarítása. Általában Bodornál azt a hatást nem látjuk kiemelve, a melylyel Schiller nemcsak Döbrenteire, hanem egész írói körére volt, érdekes megfelelésül Klopstockéknak, illetőleg utóbb Goethének a Kazinczy körére tett hatásához. Bölöni Farkas. Sándor, Barcsay László — az előbbi épen Döbrentei ösztökélésére — Schillert fordítja. Pataki Mózesnek bizalmas körben Marquis Posa, az ifjú Wqgselényinek Don Carlos neve jut. Hogy aesthetikai tanításaikban is Schiller eszméi érvényesülnek, azt épen Bodor könyvéből szerettük volna megtudni. De ebben a munkában a lelkiismeretes, pontos adatokon kívül hiába keressük a kor jellemző törekvéseinek emlékét ; azt mondhatnók, ennek a könyvnek nincsen légköre, a melyben alakjai mozogjanak, vagy ha van, az hamis. Erdély mágnásvilágáról kevés olyan lesújtó, olyan igazságtalan Ítéletet olvastunk, mint Bodor könyvében, a kit egy-két egykorú följegyzésnek kritika nélküli használata vezetett félre. Sok egyéni és talán felekezeti torzsalkodás mellett is Erdélyben mindig a főnemesi osztály volt a hazafiasság zászlóvivője, különösen az volt II. József halálától a szabadságharczig terjedő időben. Bánffy Györgyről, a gubernátorról hamis képet ad Bodor, 11*