Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

orczy lőrincz és a tisza-szabályozás. 117 A két kormányszék tehát egészen félreismerte az ügyet, ahoz, a mi a lényegét alkotta, Orczynak őszinte és bátor felterjesztéséhez, hozzá sem szólt. Ez mutatja, mennyire hiányzott a szakértelem a tanácsosokban. Orczy véleménye olyan egyszerű és kézzelfogható, az ajánlott eljárás, ha kissé költséges lett volna is, az országnak olyan nagy hasznot juttatott volna, hogy szinte érthetetlen a felsőbbség hallgatása. Ha czáfolgatták volna, ha túlságosan pessimistikusnak találták volna, ha fedezethiány miatt elvetették volna, akkor tudnánk számukra mentséget vagy magyarázatot keresni, de ez a semmibevevés, ez a souverain lenézés teljesen menthetetlen és igen rossz világot vet mindannyiukra. Elgondolhatjuk, hogy ha ilyen kezekbe volt letéve a Tiszaszabályozás ügye, akkor végleg el volt temetve. Valóban a kanczellária ezen a ponton teljesen elhallgatott, határozatáról nem értesítette a tanácsot, — természetes, mert nem határozott semmit, — s így Orczy sem értesült ajánlata sorsáról. Hiába várta a választ, nem érkezett meg. Mire határozta el magát, hogy így egészen magára hagyták, sem tanácscsal, sem pénzzel, sem szakemberekkel nem jöttek segítségére : nem tudjuk, az iratok között nincs semmi nyoma. A következő három esztendőről, 1778-től 1781-ig egyetlen jelentését sem ismerjük. Valószínűleg a maga szerény eszközeivel iparkodott annyit segíteni, a mennyit lehetett, folytatta a meder tisztítását és a partok megerősítését. Mikor az utasítás egyre késett és 1780-ban a bálványozott királyné meghalt, Orczy arról kezdett gondolkozni, hogy otthagyja hivatalát. Az új fejedelem iránt nem viseltetett olyan rokonszenvvel, mint anyja iránt, szabadelvű felfogása elidegenítette magától a conservativ főurat ; azt az áldozatot, a mit Mária Terézia kedvéért hozott, nem volt hajlandó fia kedvéért is megtenni. Mielőtt azonban végleg határozott volna, 1781-ben egy utolsó kísérletre szánta el magát. Felkereste a maga felelősségére Krieger állami mérnököt és hosszasan tanácskozott vele a teendőkről. Krieger azt a tanácsot adta, ne várja, hogy az állam csináltassa meg a Tisza térképét, hanem készíttesse el a vármegyék mérnökeivel, mindegyikkel az illető vármegye folyam-részletének a tervét, egyenlő méretekben. Orczynak megtetszett a terv és rögtön intézkedett.1) A mérnökök el is készítették, de kijelentették, hogy addig nem adják át neki, míg ezért a rendkívüli munkájukért meg nem kapják a díjazásukat. Orczy belátta a kérelem jogosultságát, és előbb a vármegyéket, majd mikor ezek vonakodtak, a Helytartótanácsot kérte, hogy fizesse meg a kért összeget. Azonban a tanács 0 Orczy lemondó kérvénye 1782 máj. 19. U. o. 1782:2592.