Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

orczy lőrincz és a tisza-szabályozás. 113 az ápr. 30-iki felterjesztéshez viszonyítva, bátran lehet következetlenségnek nevezni, nem saját meggyőződéséből eredett. A tanács a referenssel együtt ekkor is Orczy álláspontján volt, — mutatja fölterjesztésüknek egy másik pontja, melylyel a tanács önmaga czáfol rá eddigi ajánlatára : el akarja tiltani Orczyt a Tiszától, de a benyújtott jelentésből meggyőződvén arról, milyen fontos és mennyire az egész vidék érdekében van a Tisza karádi kanyarulatának átvágása, ebben az egy pontban kivételt kíván tenni, s ennek végrehajtására felhatalmazást kér a királyi biztos számára. Látszik, hogy a tanács még mindig szerette volna Orczyt megtartani a Tisza-szabályozás élén, de nem merte. A szigorú királyi szó, melyet vagy három hónapja hallott, fordított egyet a gondolkodásmódján, és hogy az udvar kedvében járjon, alárendelte meggyőződését a királyénak. Még tovább is ment a szolgalelkűségben, fordított egyet-kettőt az igazságon is. Orczy jelentésének egyik pontját kiszakítva, önkénytesen — csak egy kis betoldással — megváltoztatja a mondat értelmét, s a mit Orczy dicséretképen említett, abból a tanács vádat kovácsol Orczy és a megyék ellen.1) Majd meg, hogy Orczy hatalmaskodását annál szigorúbban megítélendőnek tüntesse föl, hivatkozik — a mint láttuk — az Orczy működését korlátozó három rendeletre, közte az 1775 jun. 30-ikira, a melyben pedig a kanczellária — épen a tanács ajánlatára — tudomásúl veszi, hogy Orczy hatáskörét kiterjesztve a Tisza szabályozására fogja egész gondját fordítani. Ez a kormányszék is csak addig őrizte meg függetlenségét az udvarral szemben, a meddig a királynő akaratát nem ismerte. A mint a királyi szó elhangzott, bátorsága, akarata szétfoszlott ; nem az igazat, a közjót, az ország érdekét nézte, hanem Bécset, melynek felfogásához szabta a magáét. Az a bizonyos elv érvényesült eljárásában, a mely a nemzet és dynastia érdekeinek ellentétes volta miatt azelőtt is, azóta is jellemezte a magyar kormányszékeket és közjogi méltóságokat. Könnyen belátható, hogy a királyné személye mellett működő s az intentióiról hamarább értesült kanczellária — néha ugyan, mint fentebb láttuk, ezt a kormányszéket is meglepte egy-egy királyi resoiutió — elfogadta a tanács ölterjesztését, sőt még jobban kiélezte, úgy hogy a kanczellária 1776 deczemberben kelt votuma alapján -) a tanácshoz és így közvetve Orczyhoz intézett leirat ugyancsak keményen rászól a királyi ') Orczy a megyék buzgólkodását kiemelve, ezt írja : »Majori ex parte concernentes comitatus satis sollerter operationes aggressi fuerint.« Ez elé a tanács egy csak szót iktatva, megrovásra ajánlja érte Orczyt ! a) A kanczellária decz. 27-iki ülésének jegyzőkönyve u. o. SZÁZADOK. 1908. II. FÜZET. 8