Századok – 1907

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A csiki székely krónika. Ism. D. L. 854

TÖRTÉNETI IRODALOM. 855 torikusaink. Szabó Károly azonban egy perczig sem habozott, sőt benne támadt tüzes védője s egyedül az ő nagy tekintélyének köszönhető, hogy sokak előtt oly sokáig fenmaradt hitele. Nem csoda, hiszen e krónika hitelének megdőltével nagyon sok kedves székely történeti ábrándnak kellett szétfoszlania. A székely krónika a végén levő záradék szerint 1533-ban készült Sándor Menyhárd várában, Csík-székben. De nem tudtak róla egész 1796-ig, a mikor véletlenül előkerült s Farkas Nepomuki János elküldte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság lelkes »titoknok«-ának, Aranka Györgynek. A buzgó régiséggyűjtő kapva kapott rajta, magyarra fordította és ki akarta adni. A társaság óvatosabb volt, előbb hallani akarta felőle gróf Batthyány Ignácz, Katona István és Benkő József vélekedését is. Mikor ezek a tekintélyes tudósok kijelentették, hogy sok furcsaság van benne, szó sem lehetett többé a kiadásról. Később egy buzgó székelynek annyira megtetszett, hogy maga jószántából kiadta 1818-ban : A nemes székely nemzetnek constitutióji, privilégiumai czímű munkájában. Azóta folytonosan vitatkoztak hitelességén historikusaink. El kell ismerni, hogy a krónika szövegén kívül egyéb bizonyítékok is voltak, melyek a hitelesség mellett kardoskodókat megtéveszthették. Ilyen volt a Sándor család genealógiája, mely épen a krónikában is szereplő Zandirhámtól (Sándor khán) vezeti le a család származását ; ilyen volt a Sándor család birtokában lévő rabonbán-pohár, egy XVII-ik századbeli kókuszdió-pohár, melyet együgyű hiszékenységgel elfogadtak ős pogány áldozati kehelynek. Legújabban Szádeczky Lajos érdekes és értékes dolgozatával egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről mind a krónika, mind a genealógia, mind a rabonbán-pohár, s a két első oda vonulhat, a hol dicstelen rokonai : a turóczi fakönyv, I. András király imádságos könyve stb. aluszszák örök álmukat. Szádeczky Lajos azt is kimutatja, kik és miért hamisították a krónikát és a genealógiát. Egy nagyratörő Sándor-sarjadék (Sándor Zsigmond) és anyja ki akartak válni a többi székely nemes családok közül származásukkal, s ennek legkönnyebb módja lett volna, ha elhitetik a világgal, hogy egyenes ősük már Árpád korában rabonbán volt. Csuda, hogy jogot nem formáltak ezen a réven, ha nem Árpád örökére, legalább az erdélyi fejedelemségre. Azonkívül egy pert is meg akartak vele nyerni, mely az Apor család tetemes birtokaihoz juttatta volna őket. De a prókátorok még gyanakodóbbak, mint a historikusok. Érdekes, hogy akkor adják ki a krónika »hiteles« szövegét latin eredetiben, variánsokkal, magyar fordítással, kivonatával és a Sándor család genealógiájával egyetemben, mikor többé