Századok – 1907

Történeti irodalom - Zombory Ida (Tarczali): Erdély pénz- és hadügyei Barcsay Ákos; Kemény János és Apafi Mihály fejedelmek idejében 1658–1690. Ism. Perepatits István 458

458 TÖRTÉNETI IRODALOM. 458 még azok az erdélyi nemesek is megtéríttették költségeiket, kik a király előtt erdélyi útja alkalmából Szebenben tisztelkedni megjelentek. Ily körülmények között nem esoda, ha a király kölcsönöket kénytelen fölvenni. A kincstár üres, mert a jövedelmek legtöbbnyire egyenesen a hitelezők zsebébe vándorolnak, sőt nem ritkán az adót is ők hajtják be. Szerzőnk a számadások adataiból — melyeket az Engel-féle kiadásban tanulmányozott — ügyesen fejti ki a pénzügyi bukás súlyos következményeit : a honvédelem romlását, a Mátyás alatt európai hírű udvari életnek, a tudománynak és művészetnek aláhanyatlását. Több becses adatot tartalmaznak e számadások az udvari személyzetről, a királyi konyháról és istállóról, valamint az udvar szórakozásairól és öltözködéséről is. Zombory Ida Erdély pénz- és hadügyeiről értekezik az utolsó nemzeti fejedelmek korában. A XVII. század közepéig kiváló férfiak ültek Erdély fejedelmi székében. Uralkodásuk alatt az ország szellemi élete, ipara és kereskedelme egyaránt virágzott. II. Rákóczy György szerencsétlen vállalkozása kezdete annak a szomorú időszaknak, midőn Barcsay Ákos, Kemény János és Apafy Mihály uralkodásával Erdély anyagi és szellemi élete végső romlásnak indult. A hosszas bel- és külháborúk kimerítették az országot s a politikai viszonyoknak megfelelően ziláltak a pénzügyek és a hadi szervezet is. Ezeket vizsgálja Zombory Ida az Erdélyi Országgyűlési Emiékeh nyomán, melyek bőven nyújtanak adatokat tárgyához. Nagyobb figyelmet érdemel Kaszák József dolgozata, melynek tárgya : Thuróczy János élete és krónikája. A XV-ik század második felében a magyar történetírás művelőinek sorából eltűnnek a krónikások s helyöket a humanista írók foglalják el. Az utolsó krónikaíró, kit a humanismus nem tudott meghódítani, Szentmihályi Thuróczy János volt. Életéről eddig csak kevés és részben megbízhatatlan adat állott rendelkezésünkre. Ez késztette a szerzőt arra, hogy Thuróczy életét tőle telhetőleg felderítse. E czélból átkutatta a kiadott okleveleken kívül az Országos Levéltárnak 1455—1500-ig terjedő okleveleit s a korábbi évekre nézve az elenchusokat, a Magyar Nemzeti Muzeumban pedig az 1455—1492 évi oklevelek törzsanyagát. Bár nem sok adatra akadt, fáradsága mégsem volt meddő, s Thuróczy életét nem egy pontban sikerült megvilágosítania. A krónikaíró atyja Péter, a Hont-megyei Alsó-Péren (Pyr) lakott s ettől vette egyik előnevét is. A család ősi fészke azonban Turócz vármegyében volt, melynek Szentmihály községe adta nemesi nevét s a család tagjai csak olykor használták a Péri (Pyri) nevet.