Századok – 1907

Tárcza - Kropf Lajos: Válasz a »régi olvasó« levelére 178

178 TÁRCZA. Az aug. 2-iki debreczeni ütközetben való viselkedésemről (mellesleg legyen említve) nagy dicsérettel emlékezett meg rólam, mint táborkari alezredesről, Görgei fővezér azon napi parancsban, melyet akkor közrebocsátott. Aug. 13-án én adtam át az első hadtestet a muszkáknak. Szomorú kötelesség volt ez! Antos János s. k. VÁLASZ A »RÉGI OLVASÓ« LEVELÉRE. Én nem állítottam sehol sem, hogy Riedl könyve silány munka, s ezért nem szükséges »ilyenforma« állításomat inegczáfolni. Ha a Századok régi olvasója oly jóakaróm, úgy tegye meg nekem azt a szívességet, hogy tanulmányozza kissé behatóbban — úgy, mint én tettem— a könyvet, melyet oltalmába vesz, mert minden jel arra vall, hogy nem nagy figyelemmel lapozgatott benne. Mindenekelőtt is azt a felfedezést fogja tenni, hogy a szerzőtől magyarul közzétett mutatványokból, melyek annyira tetszettek neki, egy szó sincs meg az angol fordításban. Az a párhuzam, melyet Macaulay és Riedl könyve közt von, nem egészen helyes. Ha Macaulay az angol irodalom történetét írta volna meg a legrégibb időktől a jelenkorig, és az utolsó fejezetben »Recent Writers« czím alatt foglalkozott volna oly régi írókka', mint pl. William of Malmesbury, William Cambden, Hume és Lingard, úgy az én logikám szerint »Macaulay confusus író« volna. Csak olvassa végig az én t. bírálóm azt az egész potpourrit, melyben a történeti irodalom Anonymustól Salamon Ferenczig, a nyelvészeti irodalom Révai Miklóstól Vámbéry Árminig, Gyulai Pál és Lévay József életrajzai közé van beékelve. A gályarabságot szenvedett magyar protestáns lelkészek ép ily módon kerültek a 7-ik fejezetbe (The age of Decadence), mely Buda-várának visszavételével kezdődik 1686-ban, s II. Rákóczi Ferencz szabadságharczával és Mikes Kelemen meg Faludi Ferencz irodalmi működésével foglalkozik. Az 1674-iki pozsonyi vértörvényszékről egy szóval sincs említés téve. Jóakaró bírálóm továbbá azzal vádol, hogy farsangi tréfát űztem a Századok olvasóival, midőn Riedl stílusát a »pesti nyelv«-vel hasonlítottam össze. Ebben az esetben is arra kérem, olvassa el a jó Csapó András védőbeszédét. Legyen szabad idéznem egy rövid passust belőle : »Ti valamennyien . . . állandóan superlativusokban beszéltek. A csinos kis pisze nektek istennő . . . Mindezek a túlzások természetesen nem jelentenek semmit. A nyelveteket azonban fölhigítják, meghamisítják és erőtlenné teszik.«