Századok – 1907
Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887
904 PÓK. ANTAL. A császár azonban megváltoztatta szándékát, nem jött a kijelölt időben Magyarországba, minthogy a Rajna vidékére kellett utaznia, hogy Luxemburgi Venczel öcscsét, kit Vilmos jiilichi herczeg elfogott, fogságából kiszabadítsa. Helyette a prágai érsek jött Magyarországba és későbbre kérte halasztatni a fejedelmi találkozást. Nagy Lajos király úgy határozott, hogy mivel fontos elintézendői vannak, okt. 6-ika előtt nem érkezik reá, hogy a császárral találkozhassék. Végső elhatározása pedig az volt, hogy csak az esetben lép ki a bajor herczegek szövetségéből, ha a császár teljesen kibékül velők ; miért is újra követeket küldött hozzájok,1 ) fölkérvén Rupert, rajnai palatínust, hogy vegye kezébe az ügyek rendezését. De mivel a bajor herczegek. ügyöket a választófejedelmek ítéletére bízni vonakodtak, és fontos okokból, czélt nem ért. János patriarcha igen fölgerjedt a császár változandóságán és keményen fejezhette ki bosszúságát, a miért később bocsánatot is kért tőle, de — úgymond — igen zavarodott, sőt kétségbeesett volt azon : vájjon jó véget érnek-e az ügyek, melyek végett Magyarországba jött ? Hogy mit végzett még a magyar királylyal a császári követek jelenlétében, azt hírül adta a császárnak a prágai érsek. E követek távozta után pedig csak egy napig maradt még Magyarországon gyengélkedése miatt, mit a magyar éghajlatnak tulajdonított. Kérte Nagy Lajost, hogy azonnal küldjön Rupert palatínushoz, a bajor herczegek nagybátyjához és a többi bajor herczegekhez ünnepélyes követséget, hogy jelen legyenek az egyezkedésnél a császárral, mely egyezség hogy létre jöjjön, Nagy Lajos király igen óhajtja ; miért ? — azt majd négyszem közt magyarázza meg a császárnak. Adjon tehát hálát a császár addig is a pápárak, ki őt ide küldötte, Nagy Lajosnak, e nemes szívű barátjának, és Rupert herczegnek, kinek okosságáaz esztergomi érsek és a garam-szentbenedeki apát közt Németi, Szőllős, Chezeő (Csejkő) és Berzeneze birtokok miatt folyó perben a magyar jogszokás értelmében Ítéljen. A felek ebben megnyugodván, a szentszéki követ Trencsénben, a minoriták kolostorában, 1372 jun. 28-án hozott Ítéletet, mely szerint Németi, Szőllős és Csejkő az érsekség kezén maradjanak, Berzenczét a,zonban a szentbenedeki apátságnak engedje át az érsek. Jelen valának ez ítélet kihirdetésénél, kik nyilván a tárgyalásban is részt vettek : Cato erdélyi prépost, egyházi jogtudor, Miklós szent-endrei benczés apát, Bertrand krakói kanonok jogtudor és Tamás esztergomi főesperes. {Az itéletlevól eredetije az esztergomi érsekség levéltárában őriztetik. Kiadta Fejér id. m. IX. 4. 408—418. — V. ö. Schmitth : Archiepp. Strigon. I. 200. — Knauz : Szent-benedeki apátság, I. 75. ') Fejér id. m. IX. 4. 418. — Mi sürgős teendői lehettek Nagy Lajos királynak, hacsak nom a velenczei háború ügyében ? — nem tudjuk. Kétségtelen, hogy aug. 23-ika és szept. 6-ika közt Zalatnán, tehát Erdélyben tartózkodott. (Zimmermann : Urkundenbuch, II. 393—394.)
