Századok – 1907

Tárcza - Acsády Ignácz nekrologja 84

'ft 4 TÁRCZA, ACSÁDY IGNÁCZ 1845. szept. 9. — 1906. decz. 17. A magyar történettudománynak még egy halottjáról kell szo­morúan megemlékeznünk. Deczember 17-én hunyt el hosszas és kínos szenvedés után Acsády Ignácz. Olvasóink — bár közlönyünkben az utolsó másfél évtized alatt alig találkoztak nevével — bizonyára jól ismerik történeti munkáit, melyekkel sok elismerést és dicséretet aratott, de olykor a kritika keményebb Ítéletét hívta ki maga ellen. Acsády egyike a legtermékenyebb magyar historikusoknak ; e mellett jó elbeszélő, gyakorlott tollú író. Pályáját mint publicista kezdte, mint regény- és drámaíró nem nagy sikerrel folytatta, mígnem végre a történelmi kutatás terére lépett, hová hajlama kezdettől vonzotta. Első dolgozatai, melyek a Századokban láttak napvilágot : Gróf Wesselényi Ferencz nádor halála, (1884), Magyarország belállapota 1680-ban (jutalmazott pályamű), A Széchyek Murányban (1885), A magyar társadalom 1680 körűi (1886), Drégel és hőse (1887), A linczi béke története (1890) stb. A M. Történeti Életrajzokban (1885) jelent meg tőle Széchy Mária. Egyéb önálló munkái : Magyarország pénz­ügyei I. Ferdinand uralkodása alatt (1888) és Közgazdasági állapotaink a XVI—XVII. században (1889) stb. A M. T. Akadémia 1888-ban választotta meg levelező tagjává, a hol is A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után cz. értekezésével foglalt széket (1889) s azóta úgyszólván halálos betegsége kezdetéig szorgalmas felolvasója volt az Akadémia üléseinek. Dolgozataiban — talán valami subjectiv érzéstől vezettetve — kiváltképen a nép, a tömeg sorsával s az ország gazdasági és pénzügyi történetével szeretett foglalkozni. Utolsó műve is, mely nem sok idővel halála előtt hagyta el a sajtót, a magyar jobbágyság történetét tárgyalja. Subject!vitása irány -zatossá tette némely munkáját. Két-kötetes nagy műve : A magyar birodalom története (1903—1904) a katholikus egyház ellen irányuló világos t.endentiájával egész kötetre terjedő éles bírálatot vont maga után a tudós Dudek János (azóta budapesti egyetemi tanár) tollából. Ennél valóban értékesebbek Acsádynak azon munkái, melyek egyi­kében Magyarország három részre oszlásának történetét (1526—1608), másikában Magyarország történetét I. Lipót és I. József korában (1657—1711) írta meg az u. n. millenniumi történet V-ik és VII-ik kötete számára. Az előbbit az Akadémia is jutalommal tüntette ki. Mindent összevéve, Acsády Ignácz tagtársunk az érdemesebb magyar történetírók közé tartozott, kinek nevét művei sokáig meg fogják őrizni. — Temetése decz. 19-én ment végbe tisztelői részvéte mellett. A gyászszertartást dr. Hevesi Simon főrabbi végezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom