Századok – 1907
Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887
ANJOUK ÉS WITTELSBACIIOK. 897 is meghallgassa. Az öreg asszony, ez idő szerint Lengyelország királynője lévén, úgy látszik, árulásnak tekintette volna, hogy Sziléziáról, egykoron Lengyelország e kiegészítő részéről lemondjon.1 ) VIT. Brandenburg, mely a mult években egész Közép-Európát izgalomban tartotta, kezdett másodrendű kérdéssé lefokozódni. Azóta, hogy Nagy Lajos király kényes, mert bonyolult jogi kérdésnél többet alig iátott benne, várni lehetett, hogv ezen ügy előbb-utóbb megtalálja természetes megoldását. Avignonban leghamarább belátták ezt, és a pápa már 1372 ápr. 10-én kifejezte kissé korai örömét a császár és a magyar király megbékélése fölött. A bajor herczegeket is figyelmeztette, hogy ügyök megfontolást kíván ugyan, de legjobb lesz, ha a császárnak engednek, valamint a császárt is intette, hogy kegyelmesen bánjék velők. Sőt annyira bízott a brandenburgi kérdés sima megoldásában, hogy a szerinte immár fölöslegessé vált alexandriai patriarcha visszahívását is szóba hozta, nehogy e szentszéki követ ellátása ama tartományok papságát tovább is terhelje.2 ) Természetesen a pápa mindennél fontosabbnak tartotta Visconti Barnabás és Galeazzo megfenyítését, kik ellen a császár nem sokat tehetett, s Nagy Lajos király közbenjárásának sem találjuk sikerét, aminthogy egyelőre kevés eredménynyel kecsegtetett az is, hogy a pápa ama két »istentől elrugaszkodott« nemest az egyházból kiközösítette.3) Sokkal érdekesebbnek találjuk XI. Gergely pápának Nagy Lajos királyhoz intézett figyelmeztetését a mindinkább fenyegető török veszedelemre, melynek megelőzését tőle várta. A hitetlen törökök — úgymond — Görögország és Ráczország némely részeit meghódítván, oly nagy területet foglaltak el, mely immár Magyarországgal, Albániával és Tótországgal határos, sőt az Adria kikötőit fenyegetik nagy rémületére a tengerparton lakó keresztyén híveknek. E borzasztóan dühöngő vihar ellen ki állhatna meg biztosabban, hanemha a magyar király félelmetes hatalma (pregrandis potentia), annál inkább, mivel a jelen idő>) Fejér id. m. IX. 4. 404. dd. Visegrád, 1372. máj. 23. — Nagy Lajos király, esküje után a róla kiállított okirat átadásakor kijelentette, hogy még mindig kötelezve érzi magát a bajorokat a császár ellen segíteni. János patriarcha erről említést nem tett ugyan, de a császárnak e körülmény mégis tudomására jutott, mire ő is úgy nyilatkozott, hogy az osztrák herczegeket segíteni fogja Magyarország ellen. (Steinherz : Mittheilungen, IX. 596.) s) Theiner: Hung. II. 114. 123. 3) Regesta Imp. VIII. P. 134.
