Századok – 1907

Tárcza - Fiók Károly: Géza fejedelem nevéről. Feleltűl Bleyer Jakab megjegyzéseire 862

864 TÁRCZA. denznél állok meg. Meglátjuk, hogy Bleyernek magyar nyelvtörténeti jártassága sem biztosabb, mint hangtani apodiktikus kijelentései, tanításai. A MUSz. 459. lapján ezt mondja Budenz a bogyó czímszó alatt : »Magában a magyarban is volt meg a bogyó-nak m-es változata : mogy (bacca), melyet Sándor István fölhoz, mint régi szót.« Lám Budenz egyszerűen hivatkozik mint ismeretes tényre arra, a mit Bleyer csodabogárnak nevez, az «>6 megfelelésre, a nélkül, hogy azt bővebben feszegetné. Föl sem tette, úgy látszik, hogy valaha ezt valaki, a ki magyarúl tud, még vita tárgyává tegye, sőt kereken letagadja. Bizony én sem érintettem volna soha e »sarkalatos törvényt«, ha nem látom, milyen fenhéjázva gázol le nyelvtényeket Bleyer, és épít nekünk a legázoltak romjaira rakott szilánkokból őstörténeti kártyavárakat. Mondom, visszatérve oda, a honnan kiindultam, kötelességet teljesítettem, ez a meggyőződésem, midőn felléptem ezen hamis tantételek ellen, már akár tudatlanság, akár rosszlelkűség az alapjok. A tudományos kutatás sok mindent megenged, de szem-bekötést, tudomány czége alatt hamis tanok terjesztését, meglevő tények cynikus letagadását soha ! Befejezhetném mondókámat, ha eszembe nem jutna »Trézsi«, kire Bleyer oly alapossággal és annyi gúnynyal lépten-nyomon visszatér ; pedig nem hiszem, hogy legyen három olvasója, a ki tudná, mire czéloz. Magam is alig jöttem rá, bár sokat törtem a fejemet rajta, hogy melyik Trézsi-vel akar engem Bleyer hírbe hozni ; de azon megjegyzése után, hogy Trézsivel a magyar nyelvtudományban halhatatlanúl nevetségessé tettem magamat, azt gondolom, hogy Brassó-Trézsire czéloz. Hadd mondom meg a Századoh olvasóinak röviden, hogy ki ez a híres leány. Azután szívesen aláírom Bleyernek azon kijelentését, hogy én Trézsivel épen oly halhatatlanúl nevetségessé tettem magamat a magyar nyelvtudományban, mint most az a > e és m > b hangmegfeleléssel. Legfeljebb annyi a különbség, hogy ez utóbbi gyalázaton Budenzzel kell megosztoznom igazság szerint, míg a »Trézsi« szégyene kizárólag az enyém ; mint a hogy az a > e és m >• b körűi szerzett halhatatlan dicsőség is kizárólag Bleyert illeti meg, míg a Trézsi körüli dicsőségen Schmidt Józseffel kell megosztoznia. Suum cuique ! Tehát, hogy elmondjam : mikor egyszer a Brassó név etymologiájáról írtam, egyebek közt azt bizonyítgattam, hogy a népnyelvi Barassó-ból az irodalmi Brassó alak úgy fejlődött ki, hogy a Barassó első rövid szótagjáról a szó hangsúlya átment a második hosszú szótagra ; ennek következtében a különben is rövid első szótag (Barassó) hangsúlyával együtt magánhangzóját is elvesztette és lett a név Brassó-vá. Ëpen így lett a parádé-ból a magyar nép ajkán prádé, Karassó-ból Krassó, Berettyó-bó\ Brettyó, Teréziá-ból Trézsi.