Századok – 1907

Történeti irodalom - Smičiklas T.: Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae et Slavoniae. Vol. III. IV. Ism. Šufflay Milán 838

85'! TÖRTÉNETI IRODALOM. oklevélé. De ha talán ez a passus gyanúsnak tűnt fel a kiadó előtt, akkor a gyanú első sorban a Miklós-féle oklevelet érinti ; ez pedig oly hiteles alakban maradt fen, hogy csak a Marsham-féle elvnek híve képes azt elvetni. De a már ismert anyag teljes ismétlése nemcsak hogy nem felesleges, hanem majdnem oly értékes, mint az ismeretlen okiratok közlése. Eltekintve attól, hogy részben vannak és részben . még lesznek összegyűjtve különböző folyóiratokban szétszórt okiratok : a Farlatusnál, Luciusnál és Ljubicnál levő és erre a korra vonatkozó anyagnak nagy része e kötetekben úgyszólván újnak tűnik fel, mert a szerkesztő eléggé nem dicsérhető buzgósággal mindig a legelső forrásig iparkodott visszamenni s ez által a Lucius- és Farlatus-féle oklevél-vázak sok esetben eredeti testet öltöttek, a Ljubic-féle anyag pedig diplomatikai megbízhatóságot nyert.1) Ennek következtében néhány apró javítás állapítható meg Wenzellel és Tkalcic-csal szemben, mert hogy a régi Szlavonországra, sőt a Muraközre vonatkozó anyagot teljességében felvette a kiadó, azt külön kiemelnünk felesleges. Hangoztatnunk kell ellenben, hogy e területre vonatkozólag is több új darabot hoztak nyilvánosságra Smiciklas kötetei. így pl. először olvasható nála II. Endrének 1207-iki teljes oklevele, melyben hét szlavóniai falut ajándékoz a kereszteseknek. (III. 64. sz.) Történelmi, de főleg diplomatikai szempontokból fölötte érdekes az 1209 évi oklevél, mely Yarasd város szabadalmait tartalmazza. (III. 75. sz. Y. ö. IV. 150. sz.) Ez okirat a mai napig eredetiben (!) fenmaradt a városi levéltárban, jóllehet Béla ifjabb király előtt már 1220-ban »hospites in villa Worost commorantes.... suam efíunderunt querimoniam pro libertate eorum a glorioso patre Andrea rege concessa et suo privilegio confirmata, quam prenominati hospites asserentes (!) nobis privilegio eorum per incendium (!) domus combusto perdidis.se«.... (161. sz.) Itt érezhető legsúlyosabban a részletekbe menő szerkesztés hiánya, mert az az alapos gyanú, melyet az állítólagos eredeti hihetetlen szerencséje gerjeszt bennünk valódisága iránt, dönthetetlen meggyőződéssé nem válhatik. A külső jelek kritikája t. i. — és csak ezek hozhatnak végleges döntést ebben a kérdésben— teljesen elmaradt. »Eredetije Varasd város levéltárában; az oklevélen vörös és barna selyemzsinór függ, pecsét nélkül« — ez az egész, a mit a kiadó az oklevél külsejéről mond. így az ') Tudvalevőleg Ljubic az ő anyagát a velenczei hivatalos lajstromokból merítette ; itt a bécsi és raguzai levéltárakban lévő eredetiekről vannak az oklevelek közzétéve. A szerkesztő tehát szándékosan eltért azon elvétől (VII. 1.), hogy a horvát Akadémia által közölt anyagot ne adja ki újra. SZÁZADOK. 1907. IX. FÜZET. 64