Századok – 1907

Történeti irodalom - Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Ism. R. 73

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. többen, terjedelmesebben; azokat t. i. melyeknek levelesládáját is átkutathatta. De ezeket is a legnagyobb tárgyilagossággal, mint pl. a Hellebronth, Majzik, Császár, Pankotay, Petheó, Szabó, Széky, Thassy stb. családokat. A hol a helylyel való takarékoskodásból egy-egy család történetét nem közli, jelzi annak irodalmát, a hol ez feltalálható. Ilyen helyes eljárást követ a czímereknél is. A már ismert czímereket nem írja le, csak a könyvet említi, a melyben azok közölve vannak. A könyv heraldikai része általában kielégítő. Kár, hogy a szerző, a tévedéstől való tartózkodásból, kizárólag az armálisok czímereit közli, mellőzve a pecséteket, melyek lajstromát könyve végén függelékül adja. Igaz, hogy a pecséteknél nem ritkán hamis adatokra talál s esetleg hamisakat is közölhet a kutató, kivált nálunk, de ezeknél — nagyrészben, ha nem egészen is — kerülhetjük a tévedést, ha kellő figyelmet fordítunk a czímeres pecsétek kezdőbetűire és körirataira. Nagy szolgálatot tett volna a szerző heraldikánknak, ha a műve végén felsorolt pecsétekből legalább azoknak leírását közli, a mely családi czímerek még eddig kiadatlanok és ismeretlenek. A czímerek leírásánál követett eljárását az előszóban részletezi. Ezen eljárási módozat heraldikai tekintetben helyes és ez ellen csak ritkán vét. Apróbb heraldikai tévedései a czímerleírásoknál lényegtelenek ; mint pl. jobb haránt gerenda, e helyett : haránt pólya ; jobbra fordult lépő szarvas, e helyett : lépő szarvas ; jobb haránt osztott paizs, e helyett : haránt osztott paizs; mert a czímerleírásoknál, ha irányt nem jelentünk, az magától értetődik, hogy jobbra irányúi. A Bencsik-czímer leírása a könyvben : »vízszintesen három részre osztott paizs, felső és alsó kék mezejében vörös rózsa, középső veres mezejében koronázott kettősfarkú s jobb lábával zöld koszorút tartó oroszlán.« Ez helyesebben : kék paizsban veres pólya, benne koronás kettősfarkú oroszlán jobb első karmában zöld koszorút tart, a paizsban felül és alúl vörös rózsa. Ilyen apróbb heraldikai hibák nagyon gyéren fordulnak elő, csak a takarók sorrendje hibás mindenütt, először említvén azok bélését, az érczet, azután külsejét, a színt. A könyv legfőbb érdeme azonban a puritán, sem jobbra, sem balra nem tekintő igazelműség, a feltétlen megbízhatóság, a mely tulajdonságai azt a legkiválóbb genealógiai munkák közé sorozzák. Ilyen irányban írott könyvek megtisztítják genealógiánkat a hagyományos és modern pávatollaktól, s épen ezért Orosz Ernő könyvét a genealógiai irodalom valóságos nyereségének tekinthetjük. II.