Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

792 PÓR ANTAL. ANJOUK ÉS WITTELSBACHOK. és ott valamelyes foglalásokat tett ; de ezeket is föl kellett csakhamar adnia s 1371 augusztus végén Csehországba visszavonulnia, hogy azt szükség esetén a magyarok ellen megvédelmezhesse. E hadjárat tehát más eredménynyel nem dicsekedhetett, mint hogy némely területeket itt is, ott is fölprédáltak. IV. Károly császár, kinek a hadviseléshez nem sok szerencséje, s úgy látszik, tudása sem sok volt, most az alkudozások terére lépett, a hol mesterül jeleskedett. Mindenekelőtt fegyverszünetet kellett kötnie, mely Pirnában (Pirn uff der Elbe) 1371 okt. 16-án jött létre. A fegyverszünet feltételei értelmében Ottó brandenburgi markoláb, bátyja István és ennek fiai : István, Frigyes és János bajor herczegek, nemkülönben segítőik, békét (fegyverszünetet) kötöttek Károly császárral, öcscsével János morva markolábbal, Albert magdeburgi érsekkel, Albert és Lipót osztrák herczegekkel a következő szent Márton-naptól (1371 nov. 11.) kezdve az 1373 évi pünkösd ünnepéig, azaz jun. 5-ig, melybe Lajos magyar királyt és Pilgrim salzburgi érseket ic befoglalták. A fegyverszünet alatt tiltva volt a császárnak brandenburgi városok és népek hódolatát fogadnia. Kitűnik e pontból is, mennyire hátrányos volt a császárra nézve Nagy Lajos király ellenkezése. E fegyverszünetet Frigyes nürnbergi porkoláb és János leuchtenbergi tartománygróf közvetítették.1) Hogy e fegyverszünethez Nagy Lajos király hozzájárult, ha ugyan nem előleges engedelmével köttetett, kétségtelenül kitetszik abból, hogy hadait a morva szélekről visszavonta és föloszlatta. PÓR ANTAL." különben is divat lévén nálunk az egyszer viselt főbb hivatalok czímét megtartani : a morva hadjáratot ide kellett helyeznünk, mert tudjuk, hogy Nagy Lajos király csakugyan járatott hadat »a császár«, illetőleg >>a csehek« ellen, és e hadjárat végét (residentia) az 1372 évi hamvazó szerdára, vagyis febr. 11-ére rendelte el (Zichy-Okmt. III. 448. 451.), a miből azt is következtethetjük, hogy a király hadait, miután Morvaországot feldúlták, a fegyverszünet megkötéseig az ország határainak védelmére utasította. Végre azért is ide kellett helyeznünk a szóban forgó hadjáratot, mert a császár és fia Venczel, a cseh király, segítséget Ígértek János morva markolábnak és Jodok nevű fiának Lajos magyar király ellen (Cod. Dipl. Moraviae, X. 174. dd. Boroszló, 1372. febr. 8.), minek következtében ugyancsak János morva markoláb és elsőszülött fia Jodok megígérik Károly császárnak, fiának Venczel cseh királynak és brandenburgi markolábnak, nemkülönben örököseiknek, a jövendő cseh királyoknak, hogy Lajos magyar király támadása alkalmával minden erejökkel segítségökre lesznek és hogy a magyar királylyal soha sem fognak szövetkezni, hanemha a cseh királyt kiveszik. {Fejér id. m. IX. 4. 402. dd. Boroszló, 1372. febr. 8.) — Hasonló levelet adtak a császár, a császárné és fiók Venczel a markoláb részére, de ez ránk nem maradt J) Regesta Imp. VIII. 4993/a. Reg. 556—557.