Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. közl. 777

ANJOUK ÉS WITTELS В ЛСН OK. 783 Mint e kötésből látjuk, a politikai viszonyok időközben, IV. Rudolf osztrák herczeg halála óta nagyot változtak. Nagy Lajos, főleg anyja idősb Erzsébet királyné, eddigelé az osztrák herczegeknek, legutóbb IV. Rudolfnak mindig nagy jóakarói valának. Jusson eszünkbe, hogy István herczeg leányát Erzsébetet, akkor az egyetlen magyar Anjou-ivadékot, Albert osztrák herczegnek jegyezték el ; kölcsönös öröklési egyezséget is kötöttek velők, a mi nagyon bántotta IV. Károly császárt, ki mindenképen arra törekedett, hogy az eljegyzés Erzsébet és Albert herczeg közt feloldassék és Magyarország esetleg ne a Habsburgokra, hanem az ő nemzetségére, a Luxemburgokra szálljon ; a mit — közbevetőleg legyen érintve — el is ért. IV. Rudolf halála után az osztrák tartományok III. Albertnek (a czopfosnak) jutottak. Ezen tapasztalatlan ifjat, kinek politikai belátása czopfján túl nem terjedt, IV. Károly csázsár úgy behálózta, hogy nemcsak leányát kellett feleségül vennie, hanem arra is rábírta, hogy mindennemű magyar barátságot fölmondott. Ezen bárgyú eljárás következménye az lőn, hogy Nagy Lajos és anyja szintén megsemmisítették az osztrákokkal kötött minden egvezségöket,1) és méltó fölháborodásukban legott Münchenbe küldték bizalmas emberöket, a német származású Vilmos pécsi püspököt és titkos kanczellárt, hogy az imént vázolt egyezményt kösse meg a bajor herczegekkel az osztrák herczegek ellen, s a bajorokat Tirol elfoglalására biztassa. Ezen eljárást kissé elhamarkodottnak kell minősítenünk. III. Albertnek, ha még oly rövid észszel cselekedett is, elvégre joga volt a magyar barátságot fölmondani, és ha ezzel még úgy megsértette is Nagy Lajos királyt- és anyját, Tirol jogosan szerzett birtoka maradt. Szerencséjére a bajorok azonnal nem kezdhették meg támadásukat Tirol ellen ; a magyar királynak is más sürgős hadjárata indult meg Oláh- és Bolgárország ellen, sőt haragja is megenyhült az osztrákok irányában. A bajorok csak 1368 őszén törtek Tirolra és szerencsésen elj utottak Brixenig ; itt azonban János püspök út jókat állotta ; midőn pedig Lipót osztrák herczeg is megérkezett seregével, jónak látták meghátrálni és eddigi foglalásaikat — Matrei, Landeck és Schossburg kivételével — föladni. Elhatározó eredményt tehát egyik hadviselő fél sem mutathatott föl, jóllehet mindkét részről kimerültek, lévén a pénz akkor is a hadviselésnek első kelléke. Ily körülmények közt Nagy Lajos király, ki időközben annak ismeretére jutott, hogy nem a gyámoltalan III. Albert ') Fejér id. m. IX. 4. 58. dd. Buda, 1367. okt. 11.