Századok – 1907

Történeti irodalom - Lengyel Miklós: Tompa Mihály élete és művei. Ism. V. J. 68

TÖRTÉNETI IRODALOM. 69 latot mindenesetre megérdemelnek, mint akár a népregék és mondák, akár a virágregék. Sőt Szuhay Mátyás, A vámosújfalusi jegyző, Három a daru stb. a maguk nemében jeles művek. Természetesen nem mérbetők azzal a mértékkel, mint Arany-János elbeszélései, de a népiesből táplálkozó nemzeti költészetnek életrevaló hajtásai, a melyeket Tompa életrajzában egészen mellőzni még az ifjúságnak szánt olvasmányban sem lehet. Tompa hazafias költészetének elég teret szánt az életrajzíró. De mint általában egész művében, itt is inkább egyes költemények alapgondolatát veszi figyelembe, semhogy az egész csoport költői értékét próbálná megállapítani. Ha legalább országos hatású műveit, a melyek a kor szellemét leghívebben tolmácsolják, s a szabadságharcz utáni idők fájdalmát, kétségbeesését s lassanként ébredő reményét, félénk önbizalmát oly művészi igazsággal fejezik ki, igyekezett volna összefoglalni s megmutatni, hogy ime ezekben jutott a költő lyrája a csúcspontra : több tanulságot meríthetne munkájából az olvasó. A compositió bizonyos lazaságánál fogva a véghatás egészen elpárolog az olvasó lelkéből, midőn a munkát kezéből leteszi. Mert a helyett, hogy Tompának egy-egy költeményét megértetni törekszik, költészetének egy-egy összefoglaló ágát kellett volna általában magyaráznia, mint a virágregékről szóló fejezet elején megkísérli, a mi eléggé helyes is. Ellenben a népregék és mondák keletkezéséről szóló rész bátran elmaradhatott volna. Nincs egyetlen gondolat sem benne, a mely Tompa szóban levő műveinek akár tartalmát, akár irodalmi értékét jobban feltűntetné ; bár elismerjük, hogy e fejezet az ifjúságnak szánt könvvben tanulságos. De inkább azt szerettük volna kimutatva látni, vájjon e működése Tompát milyen viszonyba állítja az új iránynyal, s mi az oka, hogy ez akkor oly népszerű művekről mai nap egészen más az irodalomtörténetírók Ítélete ? A könyvnek azok a fejezetei sikerültebbek, a melyek tisztán életrajzi természetűek, s a melyekben az író színesebb adatokra támaszkodhatott, mint az első és utolsó szakasz. Ellenben Petőfivel való ismeretsége, barátsága, összezördülése már kevésbbé sikerült. A fontosabb mozzanatokat érinti az író, de példáúl hogy akarta Arany János két jó barátját összebékíteni egymással, ezt homályban hagyja. Azt sem tartjuk helytálló adatnak, hogy az ötvenes években csak két jó baráthoz ragaszkodott Tompa : Arany Jánoshoz és Szemere Miklóshoz. Ugy tudjuk, hogy Lévay is ezek közé tartozott ; nálánál közelebbről senki sem ismerte Tompát, azért rajzolta pályáját oly híven a róla tartott emlékbeszédben. Itt-ott Tompa kortársainak kölcsönös hatására is tesz az