Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - I. közl. 681

ANJOUK ÉS "WITTELSBACHOK. 703 ötödike, megemlékezik a segítségről, a mit Nagy Lajos a lengyel királynak adott.1

) Szerinte Nagy Lajos király Lengyelország védelmére Kázmér királynak János cseh király ellen, ki nagy haddal árasztotta el Lengyelországot és Krakó városát, Szécsi Miklóst és Poháros Pétert küldte át bőséges sereggel, kik Lengyelországot a fölprédálástól, Krakó városát az ostromzár alól sikeresen fölmentvén, szerencsésen haza érkezének.2

) Hogy krónikásunk előadása nem puszta szóvirág, kitűnik abból, hogy Lajos király Szécsi Miklóst, 1345-ben Szepes, Sáros és Nógrád vármegyék főispánját és királyi főétekfogót, 1346-ban, épen a legválságosabb időben, a zárai vereség és Lendvai Bánfi Miklós elmozdítása után tót és horvát bánná tette. Poháros Péter is, előbb Nagy Lajos egyik nevelője, azután Abaujvár megye főispánja, s fia Miklós szintén mindvégig élvezték Lajos király kegyelmét.3) Mindent egybevetve, úgy vélem, hogy ama magyarok, kik János király gyors előnyomulásánál és Troppau városa fölmentésénél vereséget szenvedtek, nem a Szécsi és Poháros hadaihoz tartozának, vagy legfeljebb ezek előcsapatai lehettek. A cseh király szokatlanúl gyors hadi művelete nem engedett annyi időt a — bár Lengyelországgal szomszédos vármegyékben lakó — magyar uraknak, hogy idején megérkezhessenek ; a többi távolabb lakó szövetségesek megindulásáról pedig épen semmit sem hallunk. Csak a lengyel király sürgetésére érkezhettek tehát a magyarok Krakó alá már akkor, hogy a vak cseh király vak gyűlölsége élvezetével megtapogatta annak falait (1345 jul. 12.), melyek alatt két-három napig táborozott. Módjával hitelt adhatunk Dlugoss előadásának, hogy Kázmér király és serege, melyet sietve összevont és a mely jórészben magyarokból állott (jóllehet ezt a lengyel történetíró elhallgatja), erősített és rejtett helyeken leste, mikor csaphatná meg az ellenséget. A csehek korírói ugyan azt vallják, hogy hadaikat az eleség hiánya késztette visszavonulásra, de valószínű, hogy a magyar segítség megérkezte bírta a cseh királyt távozásra ; azaz Dlugoss szerint Krakó vára Világos ebből, hogy Küküllei János krónikája nemcsak hibásan, de hiányosan maradt reánk. E mellett tanúskodik Bonfinius is, ki Kükülleit követve, a helyes sorrendben (Decadis II. lib. 10.) szintén megemlíti a lengyeleknek a csehek ellen küldött segítséget, és hozzá teszi : >>quod quidem praeclarum facinus ita Polonorum animos perpetuo beneficio erga Ungaros obstrinxit, ut in hodiernum usque diem immortales gratias de his debere fateantur.« 2) Qui ab invasione et impugnatione ac devastatione eiusdem regis Bohemiae regnum ipsum ac civitatem de obsidione liberantes, defensarunt, et in potestatem eiusdem regis, cum prosperitate revertentes, reliquerunt. Schwandtnernél, I. 177. ») Fejér id. m. IX. 5. 578.