Századok – 1907

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése II. köt. Ism. Márki Sándor 57

60 TÖRTÉNETI IRODALOM. ség kezébe« — jegyezte meg erre édes anyja. »Annyira elromlott ez az ország, — írta Teleki Mindenszentek napján, — soha nem hiszem, lábra állhasson. Oda vannak a székelyek ; levágták, elrablották őket ; maholnap oda leszen, ha Isten nem könyörül rajtunk, Fogaras vára, honnét Erdély egészen elveszen.« November 14-én azonban, a mikor valahára meglátogathatta »szerelmes kis gyönyörű feleségét«, valamivel jobb híreket mondhatott, s karácsonykor az országos dolgok mellett már az aggasztotta, kap-e dajkát akkor született leánykája mellé, a kinek Bánffy Dénes lett a keresztapja 1 »Szintén olyan nagy ehető, mint maga Kegyelmed« — tréfálkozott 1662 jan. 10-én a szép asszony a boldog apával. De ez, akármint vágyakozott is hozzájok, mégis csak azon törte a fejét, hogy Apafiról lerántsa a bársony mentét. Harmadnap pedig (jan. 21-én) újra végrendeletet csinált, tudván, »minemű változó sors alá légyen az ember vettetve.« Méltán írhatta, hogy nem élhetett a feleségével egy órát is csendesen, mert nem engedték ; de mindennek úgy kell végbemennie, a mint Isten akarja, a ki minden ember életének helyet, időt szabott, melyet senki sem hághat át. Földből lettünk, földdé kell lennünk ! Jan. 23-án Kemény János el is esett a nagyszőllősi csatában ; hívei sokáig nem hittek halálában, s haboztak, mit tegyenek. »Ha csak az orromig néznék, Apafi uramnál senki sem találná fel azt, a kit én« — írta Bánffy Dénes Telekinek. »Soha tovább nem győzöm festékkel ; én bizony bemegyek« — csüggedezett Rhédey Ferencz. Teleki azonban elvállalta Kővár védelmét és kapitányságát, mint immár Kemény János fiának, Simonnak embere. »Ott létele legyen szerencsés elsőben Istenünknek s azután szegény hazánknak« — kívánta neki Ebeni István ; és Kemény Simon fejedelemségeért lelkesedve, Kászonyi Márton is fogadkozott Bécsből, hogy »soha bizony Apafi fejedelem nem leszen.« De Ebeni már 1662 márcz. 3-án figyelmeztette Telekit, hogy Kemény Simon, ha fejedelem akar lenni, ne mátkájában gyönyörködjék, üsse ki az álmot a szeméből, serkentse munkára embereit, mert bizony Bethlen János x) és Haller Gábor azon vannak, hogy lábra ne álljon. Szekérháton bizony nem fog nyulat ! Bánffy Dénes viszont az iránt mentegetőzik, hogy csak tőle féltik a fejedelemséget, a hazát. »Honnan vették, ördög tudja«, mert ő álmában sem látta. Kemény Simonnal azonban nem volt mit kezdeni. Telekit megintette, hogy a szükséges dologról röviden tudósítsa, ,ne írjon olyan rettenetes pandektákat, még pedig czifrával (titkos írással) s igen hibásan, mert a császári követ is nála lévén Aranyosmeggye») Ugy hiszem, őt kell érteni a 273. lapon megfejtetlennek mondott »ember« alatt is.