Századok – 1907

Történeti irodalom - Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Ism. Zoványi Jenő 648

TÖRTÉNETI IRODALOM. Az erdélyi református egyház története. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó ig. tanácsának megbízásából írta Pokoly József. I—V. köt. Budapest, 1904—1905. Franklin-társ. kny. 8-r. VII. 314 1., 296, 2 1., 243 1., VIII, 359 1., VI, 263 1. Kétfelé osztva jelent meg ez a nagy érdekű tárgygyal foglalkozó egyháztörténeti munka : külön az első három kötet az erdélyi ref. egyháznak külső történetét foglalva magában, és ismét külön az utolsó két kötet »az egyházi intézmények története« jelzéssel a belső történetet tartalmazva. Feltűnő a külső és belső történetnek ez a teljes különválasztása. Az egyház belső élete oly szoros összefüggésben és kölcsönhatásban áll a külsővel, hogy elválaszthatatlannak tartom annak a történetét emezétől. Hiszen sokszor meg sem lehet határozni, hogy melyik mozzanat hova tartozik, és még többször nem lehet megérteni az egyiknek körébe tartozó eseményeket a másikra vonatkozók ismerete nélkül, mint a melyek nagyon gyakran a kulcsot adják amazoknak a megfejtéséhez. Véleményem Szerint tehát párhuzamosan kellett volna tárgyalni az egész anyagot, nem pedig ennyire elkülönítve, mintegy függetlenné téve egymástól. Talán úgy is volt először, s csak valami rajta kívüli ok kényszerítette a szerzőt a szétosztásra. Onnan gondolom, mert úgy említi egy helyen a főconsistorium 1709-iki szervezetét, mintha már tárgyalt és ismert dolog volna (III. 68.), pedig egyáltalában nem szólott róla azelőtt. Különben egyéb összevisszaság is fordúl elő a műben. A kolozsvári piaczi templom stb. elfoglalását úgy tekinti, mint a melyből látták a reformátusok, hogy át kell adniok a gyulafehérvári collegiumot (III. 72—73.), s ki is vonultak belőle 1716 márczius (e könyvben február) 26-án ; az a baj azonban, hogy csak 1716 márczius 30-án, tehát később történt a kolozsvári templomfoglalás, és így előlegesen nem lehetett okulására senkinek. A Mikes-féle pontokat pedig nem a magok helyén tárgyalja (III. 38. és köv. 11.), jóval később kellett volna szólni rólok. A Bethlen Gábor türelmességének illusztrá-