Századok – 1907

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Géza fejedelem neve és az Árpád-család névlajstroma Konstantinos Porphyrogenetosnál 585

602 FIÓK KÁROLY. Sietve kell áttérnem két nagy kérdés megvilágítására, mert attól félek, hogy eddig ejtett szavaim és bizonyítékaim után is sok olvasóm lelkében merült fel az aggódó kérdés : 1. hogyan, hát a hunok valóban osztják nyelvet beszéltek volna ? és ha még ez beigazolható történeti igazság volna is, hogyan lehet egy Árpád családjabeli névnek, a Géza névnek megfejtését a hunok nyelvéhen keresni ? Csak nem voltak tán a honfoglaló magyarok hunok ' Az első kérdést elháríthatnám röviden azon felelettel, hogy én e kérdésről már többször nyilatkoztam, sőt egyszer bizonyítottam is hét tulajdonnéven, miket főleg az Attila családja köréből válogatás nélkül vettem, hogy a hunok a mai osztják nyelven beszéltek, hogy Attila udvarában osztják nyelvű dalokat énekeltek. Azonban bevallom, bizonyításom a nálunk gombamód termő elméletek közt nem sok hitelre talált. Annyira nem, hogy ugyanannyi elmélet él ma köztünk a hunok nyelvi hovátartozásáról, mint élt azelőtt ; sőt ezen említett új elméletemmel még több lett a szám, de alig lett több a bizalom és eligazodás e kérdésben. Ügy külföldön, mint nálunk, akadnak tudósok még ma is, a kik síkra szállnak ama régi, Deguignes megalapította, de Schiefner 2) által nyelvi szempontból teljesen tarthatatlannak kimutatott elmélet mellett, hogy a hunok mongolok, nyelvök a mongol nyelv volt. Épen nálunk a Keleti Szemle hasábjain találunk gyakran Munkácsi, Hirt és Shiratori tollából ilyen irányú elmefuttatásokat. Deguignes elmélete azonban merőben geographiai alapon épült : »Minthogy a hunok Kina belsejéből kerültek ki és jelentek meg Európa színpadán, következik belőle, hogy mongoloknak kellett lenniök.« Ez ingoványos talajt Munkácsi azzal próbálja keményebbé sulykolni,3) hogy a magyar nyelvben valóban meglevő néhány mongol szóról (erkölcs, érdem, ildom stb.) azt tanítja, hogy azok hozzánk hun közvetítéssel került jövevényszavak. E tanítás azonban nem viszi előbbre a hunok mongolsá') Századok, 1895. 887—889. U. 2) Bulletin de la classe hist, philologique. Pétersbourg, 1856. 13. 194. И. 3) Keleti Szemle, II. 186. Hunnische Sprachdenkmäler im Ungarischen.