Századok – 1907
Tárcza - Vegyes közlések - Erdélyi Muzeum-egyesület - 570
570 TÁRCZA. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA nyelv- és széptudományi osztályának máj. 6-iki ülésén Katona Lajos levelező tag a középkori codex-irodalomra vonatkozó tanulmányai sorából olvasott fel egyet ily czím alatt : Tundal látomásának töredéke a Sándorcodexben. Felolvasásában azokkal a középkori látomásokkal és túlvilági visiókkal foglalkozott, melyek a testből elszállt lélek halál utáni állapotát festik sokszor a legszertelenebb képzelettel. Sorra vette azokat, melyeknek a mi codexeinkben, az u. n. nyelvemlékekben is maradtak nyomaik. Ilyen a Tundal lovag látomása, melynek érdekes töredékét a Sándor-codex őrizte meg számunkra. Ezt behatóan tárgyalta a felolvasó s végűi kiemelte e sajátszerű irodalmi emlékek műveltségtörténeti tanulságait. — Utána Gombocz Zoltán levelező tag néhai Thúry József török-magyar összehasonlító szótárát ismertette, ajánlva az Akadémiának, hogy vegye meg e szótárt s vele a korán elhunyt jeles orientalista hagyatékában talált keleti kéziratokat. A történettudományi osztály máj. 13-án tartotta legutóbbi ülését, mely alkalommal Téglás Gábor levelező tag, ki a hazánk területén létezett ókori sánczok helyrajzát évek óta nagy kitartással kutatja, a limes dacicus azon szakaszáról értekezett, mely a Kolozs és Szilágy vármegyék közt elnyúló hegység határvonalán Kis-Sebestől a Pojk-szorosig terjed. E határvonalat még néhai Torma Károly kezdte nyomozni s ő nevezte el limes dacicus-nak. Domaszewski heidelbergi tanár, midőn nálunk járt, tévedésnek nyilvánítá Torma felfedezését. Téglás Gábor újabb gondos helyszíni tanulmányok alapján Tormának ad igazat. Nézete szerint a szóban forgó vonalon nem barbár vallum-iöl, hanem tvpikus római sánczról kell beszélnünk a minek döntő bizonyítékait az ott összegyűjtött fedő-cserepek és bélyeges téglák szolgáltatják. Az értekező a limes alaptervét s a határőrség táborhelyeit feltüntető térképekkel illusztrálta előadását. — Az ERDÉLYI MUZEUM-EGYESÜLET nyelv- és történettudományi szakosztálya a mult május hó 29-én tartott ülését Szemere Bertalan emlékének szentelte. Az ülésen dr. Kiss Ernő tetszéssel fogadott felolvasásban ismertette Szemere írói pályáját és munkásságát, első deák-kori kísérletein kezdve összes munkái (naplói, levelei stb.) kiadásáig, melyeket halála után leánya bocsátott közre több kötetben. A felolvasó nem életrajzot írt Szemere Bertalanról, hanem mint írót méltatta, a kit széleskörű irodalmi műveltségével, nemes gondolkozásával, szabatos stílusával, fejlett ízlésével legtartalmasabb jeles íróink közé számíthatunk. I