Századok – 1907

Tárcza - Lukinich Imre: Rhédei László halála napja 568

568 TÁRCZA. akaró ismertetésemben kritikám »kissé megittasult« is Marsigli nevének varázsától. Hiszen tudtam, hogy sem Buonvisi nuntius, sem pedig Cornaro bécsi velenczei követ nem vett részt Budavár visszavívásában, melyről két vastag kötetbe foglalt jelentéseiket ismerjük, s jól esett lelkemnek, hogy míg irodalmunkban a budai táborból jóformán csak Francesco Grimani di Pietro hadi tudósításait bírjuk, addig én a tudós Marsiglinak, a ki 1683 nyarán még rabos­kodott is Budavárában, egyszerre kilencz iratával s tömérdek föl­jegyzésével bővíthettem Buda ostromairól, visszafoglalásáról és hely­rajzáról való ismereteinket, a mikről sajátosképen oly kevés kiadott okleveles anyagunk van. VERESS ENDRE. RHÉDEI LÁSZLÓ HALÁLA NAPJA. A naplójáról és történeti értékű levelezéséről ismert Rhédei László halála idejét kívánjuk az alábbiakban pontosan megálla­pítani. Fass József, Rhédei első részletezőbb életírója, Báthori Mihály halotti beszédének kinyomatása évéből (1664) következ­tetve azt írja, hogy >>1663 végén, vagy 1664-ben érte őt a halál.« J ) Nagy Iván szerint azonban a halál »valószínűleg az 1663 év folytán érte, a mit onnan következtethetni, mert levelező-könyve ez évben szakad meg.« 2 ) Űjabban Szinnyei munkájában azt olvassuk, hogy »meghalt 1664 táján.« 3 ) A bizonytalanságot gróf Rhédei Ferencznek Bethlen Ferencz özvegyéhez, Kemény Katalinhoz czímzett teme­tésre hívó levele oszlatja el, melynek eredetije a gróf Bethlenek keresdi levéltárában található. À levél így szól : Generosa Domina . . . stb. Az mindeneket bölcsen igazgató, szabadosson bíró és az halandó életnek is folyását meghatározó bölcs Istennek az lévén az ő szentséges akaratja, hogy az porból fennállatott emberi nemzet az ő ez világi árnyék­hoz hasonló, sok nyomorúságokkal, próbákkal és szomorú változásokkal teljes napjaiból amaz csendes nyugodalmra és az halhatatlan életnek dicsősséges koronájának elvételére az szomorú halál által költöztetnék által ; ezen sors és halandóság alá lévén vettetvén az én szerelmes egyetlen egy fiam is, néhai tekintetes nagyságos gróf Rédei László, midőn ifjú, virágzó, de sok szorongatásokkal, nyavalyákkal terhes életének czélját elérte volna, életének huszonhét esztendős korában, az jelen való 1663 esztendőbeli Szent György havának 26-ik napján reggeli öt órakor lelkét az Ur Istennek, az kitül vette volt, buzgó imádkozási után boldog kimú­lással adta meg, nekünk megélemedett szüleinek és özvegy árva felesé­gének elfelejthetetlen keserűségünkre. Minthogy azért az porból tétetett !) Magyar Történelmi Tár, I. 216. 1. 2) Magyar Történelmi Tár, XVII. 4. 1. 3) Magyar írók, XI. 939. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom