Századok – 1907

Történeti irodalom - Turba; Gustav: Die pragmatische Sanktion. Ism. Ferdinandy Géza 551

551 TÖRTÉNETI IRODALOM. könnyíthette volna meg közleményei használatát. Helyeselni lehet, hogy a teljesség kedvéért a Szilágyi Sándortól kiadott leveleket újra lenyomatta s a kötetet Carrillonak 1591-*-1618-ig terjedő itinerariumá val egészítette ki. Veress Endre az oklevéltárnak külső, technikai kiállítására is nagy gondot fordított, s az ő könyve első a Monumenták sorozatában, mely sárgás, fénytelen, szemcsés papirosra van nyomtatva. Minden tekintetben méltó a hazai és külföldi történetkutatók elismerésére. MÁRKI SÁNDOR. Die -pragmatische Sanktion mit besonderer Rücksicht auf die Länder der Stephanskrone. Von Dr. Gustav Turba. Wien, 1906. 8-r. IV, 199, 2 1. (Különlenyomat az Österreichisch-Ungarische Revue 1906 évi folyamából.) Turba Gusztáv osztrák közjogi író, a ki jogtörténeti alapon behatóan foglalkozott az ausztriai dynastia trónörcklésének kérdésével s a kinek neve Geschichte des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern bis zur pragmatischen Sanktion Kaiser Karls VI. czímű munkájából már évek óta ismeretes. Miként ezen előbbi munka, mely 410 lapon tárgyalta a kérdést, akként a pragmatica sanctióról szóló munkája is a dynastia szempontjából tárgyalja a trónörökösödés jogát, tehát osztrák szempontból, a min végre nem is lehet csodálkozni, mert hiszen osztrák író nem tárgyalhat ily kérdést magyar szempontból. A czím, melyet a szerző a pragmatica sanctióról szóló munkájának adott, s annak tartalma és objectiv tárgyalási modora azonban sok helyütt abba a tévedésbe ejtheti a felületes olvasót, hogy végre akadt osztrák író is, a ki ezt a magyar közjogra nézve is igen fontos kérdést hajlandó a magyar felfogás álláspontjáról tekinteni. A ki a jogtörténeti kérdéseket csak a történelmi események és az ide vonatkozó okiratok szempontjából tekinti, azt Turba munkája igen könnyen megtévesztheti és félrevezetheti. De a ki jogászi szemmel nézi e munkát és a közjogász álláspontjáról teszi bírálat tárgyává, első elolvasásra is tisztába jön azzal, hogy a ki azt megírta, épen olyan telivér osztrák, mint akármelyik más osztrák író, a ki hasonló tárgyú kérdésekkel eddig foglalkozott. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy munkájának nagy indexet átnézni ; a háromfajta betűvel való szedést azonban egészen feleslegesnek, haszontalan tarkázásnak tartjuk, a mi nem éri meg a ráfordított fáradságot, s inkább akadályozza mint segíti a kutatót munkájában. Szerk.