Századok – 1907

Történeti irodalom - Vértesy Jenő: Kölcsey Ferencz. Ism. Váczy János 541

< TÖRTÉNETI IRODALOM. Kölcsey Ferenez. Irta Vértesy Jenő. Budapest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 4, 209 1. 8 önálló képmelléklettel s a szövegbe nyomott képekkel. (Magyar Történeti Életrajzok, XXII. évf. 4—5. fiiz.) E mű Kölcsey Ferenez életrajzának harmadik kidolgozása. A két előbbi munka szerzői (Vajda Viktor és Jancsó Benedek) összeszedték az anyagot, Jancsó irodalmi formába is öntötte, úgy hogy az új életrajzíró iránt már fokozottabb kívánalmakat táplálhat a tudomány. Vértesy azonban e kívánalmakat nem teljesítette sem kutatásaiban, sem az előadásban. Üj adatokkal, jóllehet sokszor hivatkozik írott és nyomtatott forrásokra, kevéssé bővíti e korbeli ismereteinket, de használ néhány hibás adatot is. A tárczaíró könnyed modorában tárgyalja a legfontosabb irodalmi kérdéseket, a mi magában nem volna hiba ; csak az a baj, hogy Ítélete is sok helyt felszínes, akárhányszor elhamarkodott s igen kevéssé hat a dolgok mélyébe. Pedig Vértesy sok mindenfélét tanult, sokat olvasott, a minek eredményeit szereti csillogtatni. De úgy látszik, műve gyorsan készült, mintha valamely napilap tárczájába kellett volna írnia. Van érzéke a szerkezet kimértsége, szabatossága iránt. Művének alapvázlatát jól alkotta meg. Igaz, hogy Kölcsey élete mintegy önmagától megadta a körvonalakat, melyek az író szerkesztői tollát irányozták ; azonban a kidolgozás nem sikerült. A kritikus többször felülkerekedik az életrajzírón, a nélkül, hogy kellő öszhangba tudna a kettő egymással helyezkedni. Kort és személyeket egykét vonással jellemez ; de vonásai sokszor helytelenek, nem egyszer torzítok ; elevenek, de ritkán találók, színesek, csillogók, de nem igazak. Az egész mű könnyed olvasmány. Nem annyira szakemberek, mint a nagy közönség számára való. Csakhogy az ilyentől is méltán elvárhatjuk, hogy a szakemberek is használhassák, találjanak benne valamit, a mi tudásukat öregbíti, akár adatok, akár felfogás tekintetében. Vértesy műve két részre oszlik. Az első a költővel és kritikussal, a második a politikussal és szónokkal foglalkozik. Az első