Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - A helynevek magyarázata 471

TÁRCZA. 471 galmát, s így volt lehetséges, hogy Szent István leverje. A vérfertőzést a^régi magyarság felfogása szerint kell magyaráznunk. Azokban a társadalmi szervezetekben, melyekből a magyarság ide szakadt, szigorúan tiltanak minden oly házasságot, melyet valamely férfi saját nemzetségebeli nővel akarna kötni, míg nőágí leszármazásnál a legközelebbi vérrokonok is egybekelhetnek. Koppánynak és Géza •özvegyének tehát ugyanazon fejedelmi nemzetséghez kellett tartozniok, melyben több más egybehangzó jelenség után a karchasok nemzetségét ismerhetjük fel. Ha Koppány a Géza fiútestvérének fia, régi magyar felfogás szerint Géza öcscse, nejének pedig a kisebbik ura lett volna, nemcsak jogában állott nőül venni bátyja özvegyét, hanem egyenesen kötelessége lett volna. A hagyomány tehát egyes vonatkozásaiban is annak az emlékét őrizte meg, hogy István anyja csakis egyik magyar fejedelmi ház szülötte lehetett ; a lengyel Athleidát csupán a kései lengyel krónikák félreértése és önkényes magyarázata tette meg első királyunk anyjának. — A HELYNEVEK MAGYARÁZATA egyike azoknak a tudományos foglalkozásoknak, melyeknél a kutatónak a legkülönfélébb ismeretekre van szüksége, hogy annyira-mennyire is elfogadható eredményt tudjon megállapítani. Alapos históriai, műveltségtörténeti, nyelvészeti és nyelvi ismeretek nélkül a kutatók itt a legképtelenebb eredményekre jutnak, s a laikusoknak sehol oly nagy száma nem dolgozik, mint épen a helynevek magyarázása terén. Sokkal több jóakarattal, mint alapos készültséggel írta meg Bedeus Gusztáv is a maga füzetkéjét, melynek czíme : Ortsnamenforschung mit besonderer Berücksichtigung der siebenbürgisch-sächsischen Namen. (Nagyszeben, 1906.) A szerző azt bizonyítja, hogy a régi dák-korszakbeli helynevek ma is megvannak Erdélyben, sőt magok a községek is fennállanak, csak az eredeti helytől kissé távolabb feküsznek ma. A magyar, sőt a szász helynevek is ezeknek a dák helyneveknek a fordításai. Bedeus az e téren dolgozó magyar és külföldi tudósok kutatásait nem ismeri, sőt még a szászokét sem használja föl. Hunfalvy pl. eleget vitázott a szász Korrespondenzblatt-ban Erdélynek oláh Ardeal nevéről, de Bedeus erről semmit sem tud ; szerinte Erdély = Ardeal az ar (vár) + deal (hegy) szavakból ered. Az egész füzetben egy helyes magyarázat sincs, de nem is lehet. A szerző nem tudja, hogy a dák nyelvnek mi a helyzete. A dák nyelv tudvalevőleg egyik nyelvjárása a thrák-phryg indogermán nyelvnek s mint ilyen legközelebbi rokona a litván-szláv nyelvcsoportnak. Helytelen felfogása van a szerzőnek a kelta, a latin nyelvről is. A több igyekezettel, mint tudással megírt füzetben mindössze egyetlen egy jó megjegyzés található. A szerző t. i. nem helyesli az onomatologusoknak azt az eljárását, hogy minden olyan helynévre, melyet nem tudnak megmagyarázni, ráfogják, hogy személynév s mint ilyen érthetetlen. (М. J.)