Századok – 1907
Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - II. közl. 400
408 HÖRK JÓZSEF. lövőszerekről s élelemről gondoskodjék ; a mainzi, szász, rajnai választófejedelmektől segélyt kérjen, nehogy akár barátink, akár elleneink barátság színe alatt ártsanak az országnak.1) Valóban oly nagy volt az 1663 márczius elején mozgolódni kezdő törököktől való félelem, hogy — mint Vitnyédy írta Zrínyi Péternek 2 ) — »ha Hernalszt kérne is Bécsnél, hogy nem hadat indítanánk ellenek, készebbek volnának odaadni nekik«, — azonban hozzáteszi : »de talán nem az ő akaratj okban áll, hogy az mi veszedelmünkkel vásároljanak magoknak securitást, .... noha ekkoráig az mi veszedelmes árnyékunk alatt voltak ők békességben, és az sok ellenünk való practikák világosságra jővén, az nagy mély álombúi felébred nemzetünk és maga felől más gondolkodást veszen maga eleiben« , . . A rémület oly nagy volt Bécsben és a török had közeledésével fokozatosan annyira nőtt, hogy midőn a török Eszéknél átkelt, már az udvar is Linzbe készült. A párkányi csatavesztés után pedig mindenki egyedül Zrínyi Miklósba veté reménységét, elannyira, hogy még Leopold is poharat ürített érette. Zrínyi Miklós generalissimussá lett s mint fővezér teljesen megfelelt a hozzá fűzött reményeknek. A táborban vele volt Vitnyédy is, mint titkára, bár ezt megelőzőleg igen nagy és nehéz betegségben feküdt julius végétől szeptember közepéig.3) Képzelhetjük Vitnyédy haragját, midőn az ő győzelmes hadvezér urától — bár a kőszegi tanácskozmányon maga a nádor tette meg Zrínyit generalissimussá, és Leopold őt ebben megerősítette volt — a nádor most (a tepliczi tanácskozmányon) a fővezérséget elvette és Nádasdy Ferenez országbíróra ruházta át. Zrínyi lelkében ugyan ezen sértő mellőztetés nem csökkentette a hazaszeretetet és tovább is diadalmasan harczolt a törökkel, de Vitnyédyből, ki ura ezen táborozásában is részt vett, kifakadt az elkeseredés és mérgesen leszólja a nádort,4 ) majd a tehetetlen Nádasdyt gúnyolja.5 ) Ezt a nádor — úgy látszik — a Zrínyi nagy tekintélyétől és fényes hírnevétől rettegő udvar kívánságára tette. Erre látszik utalni Vitnyédynek a nádorhoz ez ügyben írt szemrehányó levele6 ) s különösen ezen sorai : »mert ő fölsége nem parancsolhat circa 1) Zrínyihez Sopronból, 1663. máj. 12. 2) Sopronból, 1663. mároz. 18. 3) Keezer Andrásnak írja Sopronból, 1664. jan. 1-én : »Nem kétlem, az én igen nehéz és fájdalmas egyfertály esztendeig való betegeskedésemet, úgy betegen való elmenetelemet az táborban . . . megértette.« 4) Ziehyhez és Fajgellhez 1664. jan. 1-én írott leveleiben. 5) Rothalhoz Sopronból, 1664. febr. 17. 6) Sopronból, 1664. febr. 25.
