Századok – 1907

Történeti irodalom - Schuster Georg: Jahresberichte der Geschichtswissenschaft XXVII. Jahrg. Ism. Mangold Lajos 354

362 TÖRTÉNETI IRODALOM. 362 kedők az erdély-bukovinai országút elkészülte, vagyis 1779 óta magyar borokat hozattak. Egyúttal a csángó falvak lakossága fogott szőllőkertek ültetéséhez. A franczia háborúk sohasem lankadó vonzerejéről gazdag irodalmi termés tanúskodik. (II. 39. II. 108—109. III. 316. 361. és köv.) A közös hadügyi levéltár kincseiből az igazgatóság új nagyobbszabású vállalatot indított a forradalmi háborúk koráról. Az első kötet több tájékoztató czikken kívül az 1792 év hadi eseményeit közli. (II. 106—107.) — Hüffer új könyvében (II. 107.) Thugut telhetetlensége és megférhetetlenségének átkos következményei vannak feltüntetve. I. Sándor czárban is Thugut lohasztotta a harczi kedvet és ő idegenítette el a coalitiótól. — Sorel folytatta szép czikksorozatát és 1806-ig vezette olvasóit. — Mayerhoffer és Vredopolje az 1809 évi háborút tárgyalták a tudomány mai színvonalán. (II. 108.) — Holtzheimer (II. 46.) a wagrami vereség okait fürkészte, Veltzé pedig János főherczegnek kezdetben sikertől kísért felső-itáliai hadjáratát írta meg, melynek végével Eugen alkirály a németországi vereségek hírére meghátráló János nyomain Győrig tudott jutni. (II. 46.) — Schwarzenberg tábornagynak a Drezda melletti csaták alatt kifejtett stiatégiájában Lüdtke czéltudatos, ravasz tervet lát, míg Friederich ugyancsak ócsárolja a fővezért. (II. 50.) Szerinte Schwarzenberg mindig csak Ausztria érdekeit vette fontolóra, a szövetséges németek érdekeivel nem törődött, és ha a szövetségesek egyesülése elvégre még is testet öltött, akkor ez a poroszok, első sorban York érdeme. A tyrolí 1813 évi felkelést előkészítő lépésekről Wertheimer Ede közölt tanulmányt. Az érdekelt felek, mint Ferencz császár és Metternich, hallani sem akartak a János főherczeg és Hormayr által létesítendő hazafias, de szerintük forradalmi szagú alpesi szövetségről, sőt magát a tervezőt, Hormayrt el is záratták. Mellesleg Metternich, egyik csínytevéséről értesülünk. Elraboltatta az országúton King angol ügynök levelezését és azután franczia meg lengyel marodeurökre irányítá a gyanút. (II. 55. 77.) Az 1848j49-iki eseményekről Weber népszerű felolvasásai szólnak. (II. 269.) A 3-ik sz. felolvasásban hazánkról emlékezik meg. Kossuth Lajost mint embert és politikust kedvezőbben itéli meg, mint pl. Zwiedinek-Südenhorst (II. 111. és 271.), a ki hivatkozással Szemere Bertalan 1853-ban közzétett könyvére, Kossuth államférfiúi képességeit nagyon leszállítani igyekszik. Igaz, hogy Zwiedinek pl. Schwarzenberg Felix miniszterelnökről, a bécsi autoiqnoránsok elsejéről sokkal elitélőbb hangon szól, s még elitélőbben a porosz Manteuffelről, a ki Olmiitzben egy Schwarzenberg előtt meghunyászkodott. — Báró Hübner párisi osztrák nagykövet emlékriatait (1851—1859) nálunk eléggé méltatták. — Nem kevésbbé érdekes Bismarcknak, mint szentpétervári porosz követnek (1858 nov.—