Századok – 1907

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: Az ókori nevelés története. Ism. Békefi Remig 344

348 TÖRTÉNETI IRODALOM. 348 az idegen nyelv tanulását? otthon vagy nyilvánosan tanuljon-e a gyermek ? A tantárgyak sorában Quintilianus a grammatika és a rhetorika anyagát részletesen fejtegeti és kimondja, hogy »a tökéletes szónoknak jó, becsületes, erkölcsös embernek kell lennie.« Helyesen jegyzi meg erre Fináczy Ernő, hogy »Quinti­ii anusban tehát él az a meggyőződés, hogy az általános művelt­ség elhatározó kelléke nemcsak a tudás, hanem az erkölcsiség is.« (273. 1.) Fináczy munkája a zsidók nevelésügyével záródik, melynek történetében négy korszakot különböztet meg. E korszakok azonban csak az intézményekre, nem a nevelés szellemére nézve különíthetők el egymástól. A zsidók felfogását a nevelésről, a családról és a nőről, az ó-szövetségből vett idézetek tárják fel előttünk. A mű czélja szempontjából, de általánosságban is nagyon becses azon irodalmi tájékoztató, melyet a szerző az egyes részek után közöl. Ezen bibliographiai egybeállítás az ókori nevelés­történet legkiválóbb termékeivel ismertet meg bennünket, sőt több helyen rövidre fogott tartalmi kivonatot és kritikai tájé­kozást is nyújt. Természetes, hogy még egyéb idevágó művek is vannak ; de itt teljességről szó sem lehet s a kiválasztásban a szerző egyénisége érvényesül. Itt találkozunk többször utalással a feldolgozás forrásaira, melyeknek megnevezése tárgyalás köz­ben is gyakran előfordúl. A források részletesebb megjelölését tudományos kézikönyvnél nem szabad követelnünk. Kár, hogy a szerző a tartalom-jegyzékben megelégszik a fejezetek czímeinek felsorolásával s nem terjeszkedik ki a tar­talom vezérszavainak közlésére is. A tartalom-jegyzék úgy a hogy van, nem hű tükre a mű gazdag tartalmának. Fináczy egész művén az avatott szakember tudása, fárad­hatatlan szorgalma és lelkiismeretes gondossága vonúl végig. Művének stylusa világos, folyékony és előkelő ; lelkesedésének hevülete csak itt-ott ragadja szónokiasságra. Es van ebben a munkában még egy jelenség, a mit örömmel emelek ki. Minden lapján érezhető az a szeretet, melylyel szerzőnk a nevelés esz­méjén csüng és hisz az emberiségnek a nevelés útján végbemenő fejlődésében. Ez a hite kétségkívül termékenyítőleg fog hatni mindazokra, kik művét elolvassák. BÉKEFI RÉMIG.

Next

/
Oldalképek
Tartalom