Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - III. A magyar patika 332

334 TAKÁTS SÁNDOR. lanszor találkozunk, mivel igen közönséges foglalkozás volt a mesterségük. Az igazi tőzséreken kivűl voltak még olyan üzérkedők is, kik a vásárokon a marhát suttyomban megvásárolták s azonnal ott helyben nyereséggel eladták. Ezeket igazi tőzséreknek senki sem tartotta. Komplár, csihés, köszmér, huszmér és kupecz volt a nevök. Mivel kontár mesterséget űztek, a tisztes tőzsér nevet meg nem érdemiették. A régi városi tanácsok sokat fáradoztak, hogy e kontár kereskedők visszaéléseit megszüntessék. »A sok kuszmér — írja Debreczen tanácsa — elszaporodván, czédula dolgában sok a fraus, és a városnak nem kicsiny kára lévén, végeztetik, hogy ha valaki marhával kereskedik, a vámpénz rajta megvétessék.«— »Afféle kompiárokra, kuszmérekre — írja ugyancsak a tanács 1696-ban — a kik idegen emberhez adván magokat, az ittvalók bosszúságára meg szokták az marhát venni .... és mindgyárást nyereséggel eladják« stb.2) Ugyanott a debreczeni jegyzőkönyvekben külön rendeleteket találunk a kufárokról,3

) az árus görögökről;

4

) a kupeczekről,5

) meg a csillésekről.6

) A komáromi jegyzőkönyv 1695-ben a következő végzést tartalmazza : »Se kufár, se tőzsér, se fisér praeemtiót ne űzzenek.«") A kufárokon néha a kofákat is értették. Az 1699 évben pl. ezt írják : »Az kastély kapuja mellett való színben a minemű kufár asszonyok kenyeret, kalácsot,^ héringet és több effélét szoktak árulni, azoknak mindenike, minden pénteken az uraság zborói ispitályába tartozik adni egy pénzt.« 8

) Debreczenben külön kereskedő osztályt alkottak a sókereskëdôk, a kiket az egész országban sósoA'-nak hittak. Emiéköket ma is őrzi a Sósok-útja. Érdemes megemlítenünk, hogy ezekről a derék és hasznos debreczeni sósokról a város jegyzőkönyveiben úgyszólván semmit sem találunk, pedig a hogy Szeged a török kardja alá került, az erdélyi sónak főtárháza Debreczen lett.9) A nyugati városok Debreczen város levéltára : 1699 évi jkv. 429. 1. ») U. o. 1696 évi jkv. 440. 1. 3) U. o. 22. sz. jkv. 343. 1. 1682. »Minden kufár és kalmár elsőben nevét felíratván, az helytől kiki egy forintot fizessen« stb. 4) U. o. 8. sz. jkv. 90. 1. 1618. »Az árus görögök, az kik ide városra szoktak járni marhájokkal, hétfőn 12 óráig sátorban árulhassanak, de ne boltban. Szabad sokadalomban pedig 15 napig árulhassanak, míg az sokadalom tart.« 5) U. o. Protocollum relationum, 1745. »Tapasztaltatnak ollyatén kupeczek, a kik a marhákat ... a piaczon megveszik, egyik szegletből a másikban állítják s ott ismét nyereséggel eladják, úgy hogy öt-hat kézen is megfordul egy darab marha azon egy vásárban.« «) ü. o. 13. sz. jkv. 1665. ') Komárom város levéltára : 8. sz. jkv. 8) Orsz. Levéltár : Urb. et Conscr. fasc. 22. nr. 4. Makovicza. 9) Közös p. ii. It. Hung. fasc. 15389. (Salzwesen in Ungarn).