Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - I. közl. 289

MÚZSA JI VITNYÉDY ISTVÁN. 319 Az elkeseredett Zrínyi nem akar hadsereget tartani ; ezt Vitnyédy nem helyesli, ') — és íme Zrínyiről is »kezdik hirdetni, hogy az törökkel megbékéllett és ki is trombitáltatta nagy comminatió alatt, valaki az törököt megbántja« stb. — »és én ennek levelemmel az armadánál contradicáltattam.« 2

) Mivel pedig Zrínyi is kiválóan kitűntette a francziákat, és sebesültjeiket nagy gondosan ápoltatta,3

) — vájjon ezen hír nem volt-e ugyanolyan, mint a mit Vitnyédyről terjesztettek, hogy ok legyen elvesztésére ? 4

) Mert valóban a franczia királytól Leopold tudtával elfogadott 10,000 tallér miatt is az udvar előtt gyanús 5) Zrínyi nem sokkal azután, 1664 nov. 18-án, a kursaneczi erdőben olyan körülmények között (vadászaton, vadkan által, holott fegyver volt a kezében) veszti életét, a melyek a lehetetlenség színével bírnak. S még feltűnőbbé teszi a dolgot az, hogy a szintén jelen volt Vitnyédytől erre nézve még csak egy sor írás sem maradt. Ügy vagyok ezzel a kérdéssel, mint Havas István : »Hiába bizonyítja nekem a homályos történet, hogy annak a vadkannak csakugyan négy lába volt, hogy azt nem bérelte, nem küldte oda senki : szívem, a mely e csodálatos lángész sorsán elkeseredik, nem hisz, nem hajol meg.« 6

) Sőt én hozzáteszem : a gyilkosság azon férfiú felé mutat, a ki halavány hírét a Zrínyi dicső neve árnyékából így gondolta kihozhatni és a napfényen ragyogtatni, s a ki bosszút forralhatott a királynál ellene emelt panasz miatt. Mert hogy Vitnyédy — Zrínyinek imádója s ez nyédy leánya ez időben ment férjhez), adj Isten, az francziai király legyen urunk. Részeg nem voltam, meg sem bolondultam, hogy azt cselekedtem volna, hanem ha az volna, az mely ebet agyon akarnak verni, dühös nevét költik.« Ezt írja neki Sopronból, 1664 szept. 10-ről : »talán más alkalmatosságra hagyja abbeli demonstratio ját... ne offendáljuk urunkat vagy ministerit, — azon Nagyságod levelét senkinek se nem mutattam, se nem mutatom« . . . 2) Az idézett levél utóiratában. 3) Vitnyédy Malerbenek. Sopronból, 1664 okt. 19. 4) Mert az udvarban tudták, hogy a vasvári béke miatt nagy az ország főemberei között az elégedetlenség és Zrínyi Miklós is nyíltan kifejezte nemtetszését. Ezért, mikor Leopold felvilágosítani, megnyugtatni kívánván az elégedetleneket és elfogadtatni a békét a magyarokkal, Bécsbe hívta nov. 25-re a nádort, a prímást, az országbírót, a két Zrínyit stb., Vitnyédy le akarta beszélni Zrínyi Miklóst a felmenetelről ; de Zrínyi azzal felelt : »Conscia mens recti famae mendacia ridet. Semmit nem vétettem, ha veszek, ártatlan, tisztességesen, az igazságért, nemzetemért veszek, hogy ezt a gyalázatos békességet üem javallottam ; melyben nem voltam egyedül«. . . Szalay id. m. V. köt. 100. 1. Pauler id. m. I. 35—36. 11. •О Szalay id. m. V. köt. 99—100. И. <0 Budapesti Hirlap, 1899. jul. 9. 188. sz.