Századok – 1907
Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - I. közl. 289
MÚZSA JI VITNYÉDY ISTVÁN. 315 Montecuccoli hősködését is maró gúnynyal ostorozza. Batthyány Kristóf generálisnak ') ezt írja : »Montecuccoli írt . . . Budát meg akarja szállani ; elhiszem, ha hallom bizonyos ott létét, mert nem poszáta fészek Buda, hogy az kakuk az benne lévő monyakat megigya és másokat tojjék helyében.« — »Egy nagy erdőben egy kakuk kevés !« ä ) Vitnyédy szívvel-lélekkel, meggyőződésből vallja,3 ) hogy »a mi nemzetünknek egyedül való reménysége ő Nagysága, mert mind életét, mind szerencséjét kész kegyelmes ura hívségeért, haza s nemzete szeretetéért sacrificálni«, — »mert az én uram mind ez, mind más dolgokban is —Miklós!«4) És aug. 2-án ugyancsak Partingerhez írott levelében nyíltan kimondja, hogy »Muraközben ember és oroszlány vezére vagyon az országnak ... és ha reábíznák az mezei főkapitányságot, hogy independenter parancsolhatna minden militiának, hinném Istent, hogy a (török) fővezér szégyenvallással térne viszsza.« Időközben Érsekújvár veszedelemben forog és Vitnyédy kérve-kéri Zrínyit, jöjjön segítségére,5 ) mert »ha el nem jön Nagyságod, elveszett Érsekújvár, mert a kiknek kölletnék az segítségről gondolkodni, azok csak sírnak, sírással pedig el nem ijesztik alóla a törököt . . . Isten az eszeveszett vezérek között Nagyságodat áldotta meg egészséggel, ép elmével, nagy vitézi resolutióval és kívánságainak jó szerencsés kimenetelével .. . úgy értettem, iteratis vicibus Nagyságodat megimádták generalissimussággal. . . újságúl írhatom Nagyságodnak, bizonyosan értettem, ő fölsége publice ivott Nagyságod egészségiért«, — de gúnyosan hozzáteszi mindjárt : »mit nem mivel a szükség ! « Kecz^r Ambrusnak pedig6 ) ezt írja : »ide összegyülekeztek egy néhány fej nélkül való tagok, kiknek úgy eszek veszett, hogy ily nagy veszedelembe nem tudnak magoknak tanácsolni és most mindnyájan az én uramnak könyörögnek, annak segítségét várják.« ') Sopronból, 1663 jul. 11. 2) Partingernek Sopronból, 1663 jul. 30. Lerántja Kakuk Mátét (Monteeuccolit) mint hiu, üres dicsekedőt, a szentgotthárdi ütközet utáni tüntető hősködéseiért is ; mint mások erényeivel, tollaival ékeskedőről lenézéssel emlékezvén meg róla Zrínyi Miklóshoz Sopronból, 1664 aug. 5-én írt levelében, — mert a nála hált franczia gróf állítása szerint Montecuccoli hada az ütközetben részt nem vett. s) Partingerhez Sopronból, 1663 jul. 30. ') Boryhoz Pozsonyból, 1663 febr. 22. 5) Sopronból, 1663 aug. 26. e) Sopronból, 1663 szept. 1.