Századok – 1907

Történeti irodalom - Relković Néda: Buda város jogkönyve. Ism. D. S. 260

260 TÖRTÉNETI IRODALOM. 260 nem szabad. De ettől mi még jó távol állunk ; mert nálunk akad olyan bíráló is, a ki valamely tudományos mű egyetlen hibájának a nagyon részletes név- és tárgymutatót tartja. BÉKEFI RÉMIG. Buda város jogkönyve (Ofner Stadtrecht). Bölcsészetdoktori értekezés. Irta Davori Relkovic Néda. Budapest, 1905. Stephaneum kny.. 8-r. 308 1. (Művelődéstörténeti értekezések, 12. sz.) Ezen értekezés a budapesti tudomány-egyetemen Schwartner-díjat nyert. Szerzője a bírálati észrevételek szemmel tartásával utólag még ki is bővítette és átdolgozta. Már ezekből a körülményekből is látható, hogy komoly, szorgalmas munka gyümölcsével van dolgunk. Maga a tárgy, az Ofner Stadtrecht is megérdemli, hogy feldolgozása iránt érdeklődjünk. Es néhány megjegyzésünk is van reá. Maga a mű tulajdonképen két részre oszlik. Az elsőt Relkovic' Néda bevezetés-nek mondja. E czím alatt a jogkönyv származására, keletkezésére vonatkozó adatokat foglalja össze. A jogkönyv germán eredetű lévén, természetes, hogy először a német jogkönyvekhez, majd más hazai jogkönyveinkhez való viszonyát ismerteti. Illetőleg nem is ezt a viszonyt, hanem inkább azt, hogy mi a germán és a hazai jogkönyvek származási rendje. Ez igazán csak bevezetés ; de nem az már az első rész harmadik fejezete : Buda város jogkönyvének forrásbeli kapcsolatai. Ettől a fejezettől azonban többet vártunk, és kétségtelen, hogy a szerző azzal a fáradsággal, a mit reá fordított, többet is adhatott volna. Nem az a kifogásunk, hogy ez a rész nem alapos, vagy hogy talán hiányos volna. A szempontot kifogásoljuk, a mely szerint az anyagot elrendezte. A bevezető sorok ezt mondják : »A következőkben főkép ezeket — t. i. a szász és sváb tiikört, a magdeburgi, hallei, sziléziai, bécsi, bécsújhelyi, ennsi, freyburgi és iglaui jogot — és hazai német jogkönyveinket és jogszabályainkat hasonlítjuk össze budai jogkönyvünkkel. E mellett azt is kutatjuk, hogy a budai jog mennyiben szplgált forrásául a nála későbbi keletű tárnoki jognak ; végre, hogy német lakosaink hazánkban miféle különös új jogokban részesültek. E czélból a hasonló helyeket mindezekből fejezetről fejezetre párhuzamba állítom a budai jogkönyvvel, még azon esetre is, ha csak gondolati azonosság esete forog is fen. A hasonlóság fokát az egyes pontoknál különkülön csak általánosságban jelölöm meg, de részletesen nem tárgyalom, hiszen a szembeállított szöveg maga eléggé beszél.« Ezután nincs a fejezetben egyéb, mint 77 lap párhuzamos szöveg ilyen