Századok – 1907

Történeti irodalom - Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Ism. Erdélyi László 161

165 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy az egy-egy vidékbeli helyek teljesen szét vannak szórva. Ezt sajnáljuk, de nem Ítéljük meg szigorúan, mert az igazságnak tartozunk annak az elismerésével, hogy a szerző érezte az ily csoportosítás szükségességét s egy másik fejezetben legalább a barczasági és meggyes-széki falvak iskoláit bizonyos tanulság okáért földrajzilag is csoportosítja. (22. 1.) A falusi és városi iskolák szétválasztásának módját sem tartjuk elég szerencsésnek. A kétféle iskola közt épen a fejlődés szempontjából az adja meg a fő különbséget, hogy az igazi szabad városokban a plébániák és iskolájuk kegyura maga a legérdekeltebb fél, az autonom városi közönség, mely a maga díszét és érdekét látja az iskola támogatásában, e végből tehát jelentékeny áldozatokat is lioz ; a falusi és mezővárosi plebánia-iskola föntartója pedig vagy csupán az egyes plebánusok buzgalma, vagy a rendesen távollakó földesúr, ki sem kötelességét, sem magán érdekét, legfeljebb bőkezűségét látja abban, ha az istentisztelet emelésére tanított énekesfiuk iskoláját valamiben támogatja. És ez a lényeges különbség az egyes iskolák történeti adataiban is nyilván érezhető, mert a szabad városoknál elég bőségesen kínálkoznak az adatok, míg a többinél alig van néhány véletlen említés egy-egy tanuként szereplő iskolamesterről, hagyatékban megnevezett iskoláról, megvert tanulóról, verekedő clericus-diákról stb. Iskola dolgában a mezővárosok nem igen különböznek a falvaktól, hanem csak abban, hogy amazoknak vásárjoguk van, a minek az iskola alig látta hasznát. Minket két kérdés érdekelt különösen, a mire Békefi művében megtaláljuk ugyan az adatokat, de szétszórva : az, hogy földrajzilag hogyan oszlanak el a történeti adatokból ismert iskolák, és hogy időrendben hogyan tűnnek elő egymásután. E két kérdés vizsgálata képessé tehet bennünket az adatok mérlegelésére s annak megítélésére, hogy mennyit szabad belőlük következtetnünk. Egy észrevételt már előre is hangoztatnunk kell : nem emlékszünk oly adatra, mely új iskola-alapításról szólna (a selmeczitől különvált béla- vagy fejér-bányait kivéve, 1464), hanem minden adat már meglevő iskolákról vagy tanítójukról, tanulóikról említ valamit, a legtöbbször igen mellékes körülményt. S hogy az adatok sora még jónevű városi iskoláknál is mennyire hiányos, mutatja az, hogy pl. Pesten 1238 évi adat után a legközelebbi 1495-ből való, Lőcsén 1417-re 1520 következik, Pécsett 1495 után 1540 a legközelebbi adat évszáma. Századok üresek ott, a hol az iskola fennállásáról, sőt virágzó életéről nem lehet kételkednünk. Itt tehát új adatok fölfedezésének még tág tere áll nyitva a további kutatók előtt. Ama két kérdésre Békefi művéből összekerestük a feleletet