Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143

MŰVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉN YEK. 147 korban Komáromban, Győrött és Pozsonyban volt ugyan, de ezeket kivétel nélkül nem a folyóvíz főágán, hanem apróbb mellékágain s ott is a partok közelében találjuk. Hogy a nagv vizeken aránylag kevés malmot találunk, annak okát a magyar malomépítés módjában kell keresnünk. Igazi magyar malomnak a XVI—XVIII. században nemcsak a mieink, hanem a nálunk megfordult külföldi földmérők és katonai mérnökök is a gátasmalmokat tartották. Gátas-malmokat pedig nagyobb folyóvizeken építeni nem igen lehetett. A Dunán és a Tiszán tehát csak hajósmalmokat alkalmaztak. A nagy vizekre azonban még ezeket sem vitték, mivel jó ideig nem tudták kellően megerősíteni. Milyenek voltak a régi magyar (dunai és tiszai) hajós-malmok, nem tudjuk ; csak annyi bizonyos, hogy a mostaniaktól nagyon elütöttek. Eredeti alakjokból legelőször dunai malmaink vetkőztek ki, mivel 1527 óta az élelmezési hivatal állandóan azon volt, hogy a magyar hajós-malmok helyett a jobb szerkezetű német hajós-malmokat honosítsa meg. E czélból — mint tudjuk —- nemcsak maga építtetett ilyen malmokat, hanem német malom-mestereket és molnárokat is küldött hazánkba. A régi magyar hajós-malmok mind a Dunán, mind a Tiszán a mellékágak partjain állottak. A komáromi kis-dunai malmokról olvassuk pl. 1548-ban, hogy a várkapitány azoknak helyét (in ripa Danubii) erővel elfoglalta s a molnárok kénytelenek voltak malmaikkal a Vág partjára húzódni.1) Hogy a molnárok miért nem mentek malmaikkal a Duna és a Tisza főágainak közepére, annak igen egyszerű oka volt. A magyar molnárok a XVIII-ik század végéig nem ismerték, helyesebben, nem használták a malmok kikötésénél a vasmacskát és a vaslánczot. A vesszőből font kötelekkel pedig a nagy vizek közepén nem igen boldogultak, tehát inkább a partok közelében maradtak. Idővel azonban (fűzfavessző helyett) vastagabb tölgyfa-karókkal olyan erős eszközt tudtak készíteni, a mi teljesen pótolta a vaslánczot. Ezt az eredeti eszközt czejte, czöjt, czojta és czetyka néven nevezték. Az egész országban mindenütt ismeretes volt. A kisebb folyóvizeken a czöjtöt fűzfavesszőből fonták, a dunai malmok részére pedig Pozsonytól le a Bácskáig mindenütt erősebb tölgyfakarókból készítették. Mivel a czejte szónak czöjt alakja ismeretlen, ide írunk egy becses adatot 1612-ből. Vörösmarty Mátyás deák jelenti a kamarának, hogy »egy szokolai ember harmadhatár ellen molnát fölvette és hozta ő felsége Komárom város levéltára : Missiles. Ferdinánd király ez ügyben 1548 decz. б-án a többi közt ezt írta : »qnomodo tu, nescitur quo praetextu, loea quaedam communia molendinoruni in ripa Danubii existentia violenter ab eis occupasses.« 10*